környezetpszichológia - Dívány

Azok az ismerőseim, akik házépítésre adták a fejüket, egytől egyig szenvednek. Rengeteg munkával, stresszel jár a folyamat, vészesen fogy a pénz, mindig pont abból nincs, ami igazán tetszik, megbízhatatlan a mesteremberek egy része, könyörögni kell a munkásoknak, nem haladnak a dolgok, óriási a csúszás. A sok-sok hátrány ellenére miért vágnak bele mégis annyian? Miért marad vonzó opció a házépítés a klímakatasztrófa korában, amikor nem igazán kellene tovább növelni az épített felületek mennyiségét a világban?

Hogyan kapcsolódnak emlékeink egyéni és közösségi helyeinkhez? Gondolatban újra bejárhatod a számodra fontos tájakat.

Vannak történelmi helyek, ahová büszkén és szívesen megyünk, és vannak, ahová nem ezért látogatunk el.

„Ha azt mondom, hogy az áramló terek számomra izgalmas bolyongási lehetőséget nyújtanak, akkor egy diák nem biztos, hogy elsőre megérti, hogy mire gondolok” – veti fel Somogyi Krisztina építészetkritikus, vizuáliskörnyezet-kutató. Pedig sok fiatal kifejezetten szeret széles folyosókon bóklászni, és tetszik neki, hogy nem mindenütt ajtókkal meg falakkal találkozik. Miért nincsenek szavaink a térhez kötődő élményeink leírására, amikor annyi mindent tanulunk az iskolában? Miért volna fontos, hogy a gyerekek tudatosabbá váljanak az épített környezettel kapcsolatban? Erről beszélgettünk egy csütörtök délelőtt egy titkos helyen, a város közepén.

Az ADHD, a demencia és a poszttraumás stressz tüneteinek csökkentésében is sokat segít a növények közelsége, és persze a természetjárás.

Tér kell ahhoz, hogy az elméd is nagy utakat tudjon bejárni.