Egy hobbit méretű ősi emberfaj felfedezése nagy vitát kavart a tudósok körében, és számos kérdést vetett fel. A floresi emberről azonban most még többet megtudhatunk az újonnan feltárt maradványok elemzésével.
Ha azt mondják nekünk, hogy képzeljünk el egy piros elefántot, a legtöbbünk elméjében egyből megelevenedik a furcsa színű állat képe. Azonban léteznek olyanok is, akiknek a képzeletében erre az instrukcióra a nagy semmi jelenik meg. Hogyan lehetséges a hagyományos értelemben vett képzelet nélkül élni? És mi pontosan az afantáziának nevezett furcsa állapot?
Lehet, hogy neked furcsa, amikor valaki becsukja a szemét, és könnyedén elképzel dolgokat, mert neked ez nem megy. De nincs ezzel baj, csak azt jelenti, hogy afantáziás vagy.
Május 30-tól elérhető a Netflixen Visky Ábel kreatív dokumentumfilmje, a Mesék a zárkából, amely nemrég nyerte el a legjobb magyar alkotásnak járó díjat a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon. Súlyos testi sértésért, rablásért elítélt apák írnak benne meséket otthon lévő gyerekeiknek. Azt is nyomon követhetjük, ahogy a történetekből a stáb segítségével csodálatos animációs filmek készülnek – a fogvatartottak és gyerekeik, hozzátartozóik főszereplésével. Viharral küzdő halászok, a szüleit kereső malacka, túrógombóc, kolbásznak való sárkány és egy rejtélyes hatalommal bíró királyi fogsor. Képesek-e a mesék áthidalni a civil élet és a börtön világa közti szakadékot? Milyen változásokat indíthat el a közös alkotás élménye? A film kapcsán Fiáth Titanilla korábbi börtönpszichológussal beszélgettünk.
A mese lehetőséget ad a gyerekek számára, hogy oldani tudják belső, ki nem mondott, meg nem fogalmazott feszültségeiket. Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha ők irányítanak. A mesének addig van varázs- és gyógyító ereje, amíg a hallgató megkapja a lelki szabadságát. Azzal azonosul, akivel akar, és olyan értelmezést ad a cselekménynek, amelyre a szívének éppen szüksége van.
Kevesek által ismert, de az emberiség 2–5 százalékát érintő kórkép az afantázia, vagyis a képekben gondolkodásra való képtelenség.
Első ránézésre elég egyértelműnek tűnhet, hogy az emlékezés a múltról szól. Azonban friss kutatások szerint ugyanazok az áramköreink aktívak, amikor megtörtént eseményeket idézünk fel, mint amikor jövőben játszódó jeleneteket képzelünk el. Ráadásul a legbiztosabb emlékeinkről is könnyen kiderülhet, hogy valójában hamisak. Összegyűjtöttük, mit érdemes tudnod a memóriádról.
