konszenzus - Dívány

Leszbikus nőként speciális helyzetben voltam, amikor felfedeztem a szexualitást. Mivel másfél-két évtizeddel ezelőtt jóformán semmit nem lehetett hallani a nők közötti azonos nemű szexről, nem voltak fogódzóim (félelmetes érzés), ugyanakkor sokkal kevesebb káros hiedelmet kellett leküzdenem, mint másoknak. Később közvetlenül is tapasztaltam, hogy azok a szerelmeim, akik heteró kapcsolatokból jöttek, mennyi szorongást halmoztak fel magukban az ártalmas társadalmi tanítások miatt. Ezek elengedésében segít egy nemrég megjelent fantasztikus könyv, Emily Nagoski Úgy, ahogy vagy című munkája, amely tudományos alapokon, de színes metaforákon és történeteken keresztül, közvetlen stílusban vezeti be olvasóját az önfeledt szexualitás pszichológiájába. Minden nőnek ajánlom, és azoknak is, akik szexelnek velük.

A #metoo-mozgalom 2017-es kirobbanása óta a korábbinál jóval nagyobb figyelem kíséri a zaklatással és bántalmazással kapcsolatos eseteket, egyre több szó esik a szexuális felvilágosítás fontosságáról, és egyre többen vagyunk, akik szerint ezek olyan témák, amiknek helyük van a családi beszélgetésekben. Ez viszont még korántsem elég.

A szex nagyon privát, intim dolog, ennek megfelelően az emberek magukra is vannak hagyva vele. Sajnos abban az értelemben is, hogy a nevelés során többnyire kevés tér jut a szexualitásról való érdemi beszélgetésre. Így jobb híján a nemi szerepekről szóló társadalmi tanítások alapján igyekszünk eligazodni abban, hogy mit is csináljunk a hálószobában. Ez pedig elég komoly tévutakra vihet minket.

Crystal Byrd Farmer szexuáliserőszak-túlélő, szexedukátor, a Black and Poly nevű weboldal szerkesztője. Létrehozott egy modellt, amivel a konszenzus, azaz a szexuális érintkezés megkezdésére és folytatására vonatkozó kölcsönös beleegyezés nagyobb biztonsággal jöhet létre. A kérdés rendkívül fontos és sokkal komplikáltabb, mint azt elsőre gondolnánk.

Sokféle okból ismerkedünk. Van, aki szexre vágyik, van, aki társaságra, van, aki komoly kapcsolatra. Bármilyen cél lehet oké, mindaddig, amíg az a másik fél beleegyezésével társul. A valódi konszenzusra azonban csak akkor van lehetőség, ha pontosan tudjunk, mire mondunk igent. A baj csak az, hogy sokan sem a szükségleteikkel, sem a múltjukkal, sem az érzelmi életükkel nincsenek tisztában, így akaratlanul is becsaphatják a másikat.

Egy párkapcsolat indulása sokszor varázslatos időszak: csupa kíváncsiság, izgalom, vágyakozás. De ez a pár hónap nemcsak a hasunkban repkedő pillangókról szól. Bőven előfordulnak benne olyan nehéz érzelmek is, mint a félelem, a bizonytalanság, a testi vagy éppen a pszichés jóllétünkért érzett aggodalom. Így teljesen érthető, hogy szükséged van olyan információkra, amelyek birtokában jobban vigyázni tudsz magadra.

A srác negyedóra késéssel jelent meg az első találkozónkon, baseballsapkát és macinacit viselt. Amikor elkezdtünk beszélgetni, folyton a szavamba vágott, és háromszor is kijavított, ha szerinte nem jól mondtam valamit. Bárhogy is ellenkeztem, mindig hosszan kifejtette, hogy éppen mit is gondolok vagy érzek „valójában”. Végig kellett hallgatnom az összes ivós történetét, majd viszonylag hamar elbúcsúzott, mondván, hogy megígérte az édesanyjának, hogy kettesben töltik az estét.

Kutatások szerint a gyerekek 9-11 évesen találkoznak először pornóval. Ezek a tartalmak sokszor kéretlenül jelennek meg a képernyőn, vagy szoftosabb formában akár éppen a legmenőbbnek tartott videóklipekben is. Hogyan hat mindez a kamaszokra? Szembe tudnak-e helyezkedni a pornókultúra által diktált torz elvárásokkal? Erről kérdeztük a Patent Egyesület munkatársait, Kardos Bogátát és Sudár Orsolyát.

Mindannyiunk számára ismerős lehet a nagy párkapcsolati banánhéj: a félreértések világa, amikor alapnak veszünk dolgokat és aztán kiderül, hogy a másik teljesen mást ért alatta. Így van ez magával a kapcsolat keretrendszerét jelentő monogámiával is, ami egy sokkal komplexebb jelenség, mint elsőre tűnhet. Kezdve azzal, hogy a monogámiának négy típusa van. Te hol helyezkedsz el ebben? És a párod?

Hiába szól minden a hasznosságáról, a lakosság töredéke figyel oda a megfelelő pótlásra. És a hírnévnek megvan a hátránya is.