A középkorban az angliai parasztok a gazdaságtörténeti becslések szerint évente nagyjából 150–180 napot dolgoztak. Mivel a mezőgazdasági munka erősen évszakfüggő volt, a téli hónapokban kevesebb feladat adódott, és a számos vallási ünnepnap is megakasztotta a munkaritmust. Ma ezzel szemben egy átlagos munkavállaló 220–250 napot tölt el munkahelyén.
A keresztény hagyományban a mennyország a végleges üdvösség helye, Isten országának megtestesülése, ahová az erényesen, Krisztus tanításának megfelelően élő hívek kerülhetnek haláluk után – a középkori folklórban azonban egy egészen másféle mennyország is létezett, ahová a jobbágyok vágytak sanyarú földi életüket követően. Isten transzcendens szeretetben gazdag országával ellentétben Cockaigne földjén a végtelen testi örömök várták az elhunytakat.
Vasárnaponként beizzítjuk képzeletbeli időgépünket és visszaruccanunk a középkorba, hogy többet megtudjunk arról, milyen volt az élet valójában annak idején Európában. Ma a középkor társadalmában különleges helyet elfoglaló jobbágyok életére és a jobbágyság intézményére vetünk egy pillantást.
