Van egy kicsivel több mint 2,4 kilométer széles, meredek sziklafalakkal tarkított sziget, amely ma már leginkább csak madaraknak ad otthont. Ám a barátságtalan terepen álló, cölöpökön egyensúlyozó házak nem is olyan rég még egy kisfalunyi ember számára nyújtottak menedéket.
Lehet, hogy sokat hallunk róluk, mégis alig ismerjük őket, sőt, a nevüket is rosszul tudjuk. Pedig óriási sértés azt mondani rájuk, hogy eszkimók. De akkor kik is azok a titokzatos emberek ott, a messzi északon, akikkel egy magunkfajta európai életében aligha találkozhat?
Nem kevesebbet ígér egy könyv, mint hogy olyan eszközöket ad kezedbe a gyermeknevelés terén, melyekkel kiiktathatod életetekből a mindennapi harcokat, sőt, a félelmetes hisztiket. Elolvastuk, hogy kiderüljön, vajon ez igaz lehet-e!
Mi a közös az észak-kanadai eszkimókban és az ausztráliai farmerekben? Mindkét nép megélhetése, identitása, tradíciói szorosan kapcsolódnak a talajhoz, ami a klímaváltozás hatására most teljesen kicsúszott a lábuk alól. Az ökológiai gyász olyan erős lelki fájdalom, mint amikor egy szeretett hozzátartozóját veszíti el valaki. Az évek múlásával pedig egyre több embert fog érinteni.
