igazságtalanság - Dívány

Nem látom a templomot, a parkot, alattunk a boltba, munkába igyekvő embereket. Csak ülök, és bámulom, hogyan pattogott le az erkély korlátjáról a festék. Ezt csinálom húsz perce. Hogy vagy, Babám, lép ki hozzám a Szerelmem, Aki Szintén Nő. Péntek reggeli álmos fej, kockás pizsi. Két bögre kávé van nála, az egyiket leteszi elém az asztalra. Még mindig olyan, mintha lenyomtak volna a víz alá, válaszolom. Tegnap óta én is folyton a sírás határán vagyok, rohadt megalázó ez a pedofiltörvény. Mi közünk nekünk ehhez? Nyilván semmi, szorítom meg a kezét. Hallgatunk. Lehet, kár volt elvállalni a cikket, sóhajtom. Olyan jó lenne lelépni pár napra, vagy sorozatokat nézni. Tudomást sem venni az egészről. Biztos kitalálsz valami jót, mosolyog rám. Van már ötleted?

Ma Magyarországon – de igaziból az egész világon – nagyon aktuális a kérdés. A pszichológia eredményei egyértelműen megjelennek a politikában, de pszichológusok politikai kiállása is borzolja egyesek kedélyeit. Mi az alapja a jelenségnek?

A dühöt a legtöbb ember megszüntetendő problémának tartja, hiszen a harag képes megmérgezni a hétköznapokat és a társas kapcsolatokat. Ryan Martin dühkutató azonban egy egészen másfajta megközelítését mutatja be ennek az alapvetően lobbanékony érzelemnek. Lehetséges, hogy a pitiáner bosszúságaink inkább rólunk szólnak, az őszinte felháborodásunk viszont arról, hogy valami nagyon félrecsúszott a világban?

Ki vagy égve, mert folyton túlóráznod kell? Stresszelsz, mert az állandó munka ellenére így is a létbizonytalanság peremén táncolsz, hónapról hónapra élsz, de soha egy petákot sem tudsz félretenni? Időnként elönt a szorongás, mert itt a klímakatasztrófa, és az ország vezetése a füle botját se mozgatja? Sebaj, csak meditálj, mintha nem lenne holnap.