A titkos üzenet, mely a dachaui koncentrációs táborban készült „remény hegedűjében” rejlik, a túlélést és azt jelképezi, hogy még a legrosszabb körülmények között sincs lehetetlen.
Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse Niccolò Paganini, akit virtuóz játéka miatt az ördög hegedűsének becéztek, mások szerint Istentől kapta tehetségét – korának szupersztárja volt. Gyakori nőügyei ugyanakkor valójában lányügyek voltak: 40-50 évesen is tizenévesekkel bonyolódott kalandokba.
Amikor egy koncerten vagyunk, gyakran összehangolódunk az előadóval. Ugyanúgy kezdünk dobolni a lábunkkal, a megadott ütemre tapsolunk, ringatjuk a testünket, vagy közösen énekelünk. Egy új idegtudományi kutatás szerint azonban nemcsak viselkedésesen és érzelmileg kapcsolódunk egymáshoz, hanem az agyi aktivitás szintjén is. Ráadásul úgy tűnik, hogy pont azokat a zenéket szeretjük, ahol létre tud jönni ez a neurológiai szinkron.
Kevesen ismerik Hubay Jenő nevét, pedig az 1800-as évek végén a világ egyik leghíresebb hegedűművészeként tartották számon. Emellett zeneszerzőként és pedagógusként is kiváló volt, ő tanította többek között Geyer Stefit (Bartók életének nagy szerelmét), Gertler Endrét, Szigeti Józsefet, Vecsey Ferencet, Végh Sándort és Zathureczky Edét is.
2007 januárjának egy fázós reggelén a farmernadrágba öltözött, baseballsapkát viselő fiatalember utcazenéléshez készülődött egy aluljáróban, miközben az álmoskás járókelők gépiesen siettek a munkahelyük felé. Az inkognitóban lévő muzsikus nem volt akárki: a Grammy-díjas Joshua Bell a zenetörténet legbonyolultabb mesterműveit szólaltatta meg a világ egyik legdrágább hangszerén. Feltűnt ez bárkinek is?
Ha gyerekünk valamiben tehetséges, arra persze büszkék vagyunk. De mi a helyzet akkor, amikor a gyerek olyan területen tehetséges, amihez mi nem konyítunk. Mondjuk... a zenében. Szerzőnk ebben segíti az eligazodást.
Az egy dolog, hogy jól muzsikálnak a quebeci diákok, de látvány is tíz pontos. Videó!
