A második világháborúban élet-halál harcot vív egy maroknyi katona, de közben olyan vicceseket mondanak, hogy ma is emlegetjük.
– Hátborzongató vagy. – Bocsánat. – Ne! Ez bók volt.
A világ egyik leghíresebb történetét feldolgozó film, amelyet a bemutatása után sok támadás ért.
Korának egyik legsikeresebb filmje volt, az egykor felállított rekordját a Titanicnak sem sikerült megdöntenie.
Valami nem stimmel ebben a kisvárosban, túl sok az idegen, a lakók pedig egyre kevésbé tolerálják ezt.
Te visszatérnél arra a helyre, ahonnan minden fájdalmad származik?
Egy horror, amelyben súlyos traumák jelennek meg valóságként.
Egy sötét, disztópikus jövő, végtelen harc és egy boldog, harmonikus élet lehetősége.
„Bármi van a fejemben, kimondom, amit érzek. Nem áltatom magam. Fiatal vagyok és öreg. Megvettek és eladtak már számtalanszor. Megkövült az arcom, rég halott vagyok. Olyan vagyok, mint te.”
Ők azok, akik nem kis pénzben játszanak. Akikkel nem lehet ujjat húzni. Vagyis lehet, csak nem érdemes.
„Milyen nevetségesen beteg bábok vagyunk, és milyen kis színpadon táncolunk. Milyen mulatságos, ahogy táncolunk és kefélünk, és senkit nem érdekel, hogy semmik vagyunk. Nem azok vagyunk, amiknek Isten szánt minket.”
A szenvedély és a belső tűz nem függ az életkortól.
