Ha a cégnek szüksége van rá, vonakodva bár, de megtesz bármit. Akkor is, ha olyan tulajdonságait kell előtérbe tolnia, amikkel egyébként nem törődik.
Az élet néha nagyon furcsa fordulatokat vesz. Akár a világ végén is.
Vitathatatlan, hogy a legnagyobb zsenik általában legalább annyira őrültek is, és sokszor képtelen anekdoták keringenek róluk. Így volt ez a híres angol rendező, Stanley Kubrick esetében is.
„Egy tízéves gyerek vagy, aki vicces egyenruhába öltözik, és része akar lenni a klubnak.”
Nyomor, szegénység, kilátástalanság, majd pedig a semmiből érkező hatalmas szerencse.
A régmúltba repülünk vissza, ahol animációs figurák kalandos kalamajkába keverednek.
Voltál már úgy, hogy úgy érezted, nem vagy egyedül? Mintha valaki figyelne...
Elvarázsolt város, benne elvarázsolt lelkek, metrók, vonatok, képek, opálsárga égbolt. Meg a szerelem.
Fekete-fehér, kalandos film a valaha élt egyik leghíresebb színésznővel a főszerepben.
„...légy önmagad! Tudod, mit mondok? A bűntudat olyan, mint egy nagy zsák tégla. Csak egyet kell tenned: megszabadulnod tőle...”
Minden egyes lépés, minden egyes mozdulat, minden egyes gondolat számít.
A vágy leküzdhetetlen természete olykor egészen furcsa tetteket követel magának.
