Most, hogy egy kisebb apokalipszist élünk át, érdekes látni, hogy a filmesek miként képzelték el, ha egy járvány közepette áll feje tetejére a világ.
Történet egy utazásról, amely sok mindent (és mindenkit) megváltoztat.
Amikor a buddy cop filmekre gondolunk, talán a Halálos fegyver, a 48 óra vagy a Bad Boys-filmek ugornak be elsőként, pedig a Tango és Cash is kaphatna éppen ennyi szeretetet. Mi megadjuk neki, ugyanis éppen ma 30 éve mutatták be a hazai mozik. Ennek apropóján összegyűjtöttünk pár izgalmas tudnivalót róla.
Egykoron úgy ismertük, mint Hollywood üdvöskéjét, különleges tehetséget, színes egyéniséget, szívtipró tinit és menő antihőst. Mára Johnny Depp megtört, magányos és általában részeg.
Káoszból rend, alászállásból felemelkedés, hazugságból őszinteség, önjelölt megmentő szerepből néma bizonyság.
Az ember, akit felemészt a magány, és úgy gondolja, uralkodik mindenen.
Sűrű köd szállt alá a hegylábra, két vadul pislákoló fény jelzi, hogy valaki menekül.
Világok harca, a tét hatalmas, az élet drága.
Egy verseny, amelyben sok mindenki jövője eldől.
Jajveszékelés, sírás-rívás, fogaknak csikorgatása.
A leghalálosabb futam közepette látod csak, hogy kiben bízhatsz.
Megismerjük a sötétség és világosság között nyughatatlanul egymásnak feszülő hatalmat.
