Mikor jártál utoljára erdőben? És megnézted jó alaposan a fákat, megsimogattad a mohát, vagy csak próbáltál minél gyorsabban eljutni a kilátóhoz? Az erdőfürdő nem teljesítménytúra, előfordul, hogy több óra alatt 200 métert tesznek meg a résztvevők, ám annál hosszabb utat járnak be a lelkükben.
Már régóta nem titok: városlakóként sok olyan stresszfaktor létezik az életünkben, ami egyértelműen a városi életmód velejárója. Sokat emlegetett példa, hogy arányaiban túl kevés időt töltünk a természetben. Bizonyos országokban az orvosok már receptre írják fel az erdőfürdőzést, de még jobb, ha megelőző célzattal merülünk el benne. Nem szó szerint ugyan, de mentálisan mindenképpen.
Az Egy gésa emlékiratai című film egyik legkülönlegesebb forgatási helyszínén, a Kiotó melletti bambuszligetben sétálni felemelő érzés, ugyanakkor néhány lépés után máris apró hangyának érezheti magát az ember, különösen annak tudatában, hogy a majd 15 méter magasra tornyosuló növények voltaképpen a fűfélék langaléta rokonsága, így a leveleik közt játszó szél hangja is sajátos. Mindez az ellentmondásos élmény teljesen szokványos a végletek hazájában, Japánban.
