elbeszélés - Dívány

Három rövidebb mű után ismét nagyszabású elbeszéléssel jelentkezett Krasznahorkai László. A Herscht 07769 egy fiktív türingiai kisvárosban, Kanában játszódik, ahol a porcelángyár összeomlása után szinte csak öregek és betegek totyognak az utcákon. Részmunkaidős aszfaltozók, raktárosok, Hartz IV-es segélyen élők támasztják a pultokat, isszák a 409 féle helyi sör valamelyikét. A hegyekből mintha farkasok üvöltése hallatszana, a szomszédban a nácik szokásos mulatozása. Névről ismerni mindegyiküket, köztük a Bach-rajongó Bosszt. Ő vette magához az intézetből a termetes Floriant, a történet főhősét, akit különös kvantumfizikai probléma gyötör. A jámbor gigász úgy érzi, bármikor bekövetkezhet az apokalipszis, és csak egyvalaki segíthet: Angela Merkel. Krasznahorkai lenyűgöző, 424 oldalas mondatának tétje, hogy végül a remény vagy a pusztulás oldalán keletkezik-e többlet a világban. Ajánló.

Nem tudom, hol éltem eddig, hogy csak tavaly szippantott be a Bereményi-univerzum. Megjelent a Magyar Copperfield, az író régóta várt önéletrajzi regénye. Magával ragadó olvasmány, mégis lassú tempót erőltettem magamra, hogy minél tovább tartson a világjárvány miatti első lezárások idején. Innen jutottam el 2020-ban az Eldorádóig, amely 1989-ben a legjobb európai film díját nyerte el. Hallgattam Cseh Tamást, jobban figyeltem a szövegekre. Most az Azóta is élek című kötetnél tartok, melyet idén januárban adott ki a Magvető, hogy ezzel köszöntse a 75 éves írót. A válogatott elbeszélések között – csakúgy, mint a filmekben és a dalszövegekben – ide-oda vándorolnak Bereményi Géza emlékképei, jellegzetes figurái és motívumai. A szálak nem mindig érnek össze, a hangsúlyok is változnak, de ettől az egész csak még izgalmasabb.