egocentrizmus - Dívány

Beszélgetsz valakivel egy mindkettőtök számára fontos témáról, de bármit mondasz, a másik a szavadba vág, gúnyolódik, kötözködik. Összefutsz egy régi ismerősöddel, megkérdezed, hogy van, mire ő húszperces monológba kezd, szinte levegőt sem vesz, nemhogy akár egyetlen kérdéssel viszonozná az érdeklődésedet. Talán rögtön azt gondolod, micsoda modortalan, önző, ostoba emberek! De ha képes vagy a viselkedésük mögé nézni, megláthatod a sebzett énjüket: jelzéseket küldenek neked, még ha ügyetlenül is teszik.

Mitől lesz valaki rossz szülő? És mitől lesz jó? Egyáltalán lehet-e és van-e értelme annak, ha értékelni akarjuk magunkat, egymást? Ma erről kérdeztük pszichológus szakértőinket.

A gyerekek első hat évükben jellemzően egocentrikusak, önzők. Ez azonban természetes. Szülőként mégis tehetünk valamit a gyorsabb fejlődés érdekében: tükrözni az érzelmeiket, és sokat mesélni.

Mi kell ahhoz, hogy téveszmék és kétségbeejtő üresség nélkül ússzuk meg az életet? Egyrészt meg kell értenünk, hogy a dolgoknak önmagunkban nincs semmi értelmük, nem függ minden mindennel össze. Másrészt hinnünk kell abban, hogy az előbbi állítás mégsem igaz. Hogyan oldjuk meg, hogy optimális mértékben tulajdonítsunk jelentést a világnak?