Olimpiai bajnokaink sikereit minden magyar ember a magáénak is érzi. Ott vagyunk a tévé képernyője előtt, vagy akár a helyszínen a nagy pillanatokban. Együtt izgulunk, együtt örülünk, és együtt könnyezünk a Himnusz közben.
Mindenkinek megvan, ahogy Vitray Tamás sportriporter magából kikelve üvölti a mikrofonba "Gyere Egérke! Gyere kicsi lány!" Mindezt a szöuli olimpia női 200 hát döntője során, amikor a 14 éves Egerszegi Krisztina az első olimpiai aranyérmét nyerte. De anno egy emberként szurkolt az ország Darnyi Tamásnak, Rózsa Norbertnek, Risztov Évának, Czene Attilának, és valószínűleg nagy ováció fogadta győzelme után az első magyar olimpiai bajnokot, Hajós Alfrédot is. A folytatásban most - a teljesség igénye nélkül - olyan hazai úszó olimpiai bajnokokról írunk, akikért valamikor rajongtunk, és akikről azóta egy kicsit elfeledkeztünk. Felidézve sikereiket, személyes történeteiken keresztül kicsit bepillantunk - a botrányoktól sem mentes - magyar úszók világába, de az is kiderül, hogy a nők esélyegyenlősége az olimpián csak 2012-ben valósult meg, és arra is kitérünk, milyen fontos a klub, a szakemberek, a család támogatása, amikor egy élsportoló visszavonul.
Sok a fontos, társadalomérzékenyítő film az idei Friss Húson, erős témákkal: pedofília, nők elleni erőszak, vagy fogyatékkal élők beilleszkedése a társadalomba. B. Nagy Ervin Egér című alkotásától viszont megállt bennünk az ütő. Az animáció a 12 éves Egerszegi Krisztina pályakezdését dolgozza fel, és benne a kedves, aranyos úszóedző bácsi, Kiss László szerepét. Igen, azé a Kiss Lászlóét.
