autonómia - Dívány

Folyton szaladsz magad után? Egyik feladatról térsz rá a következőre, és így telik az egész életed? Tehetetlennek érzed magad, mintha nem nálad lenne az irányítás? A sodródás, a káosz és a merevség egyaránt önszabályozási nehézségeket jelezhet: azt, hogy a külső körülmények határoznak meg téged, ahelyett, hogy alapvetően te hatnál a környezetedre. Hogyan lehet az állandó reaktív üzemmódból, a robotpilóta-létezésből kreatív, teremtő működésre váltani?

Teljesen természetes, hogy bizonyos emberektől félünk. Ám ezeknek az embereknek a köre társadalomról társadalomra változik. A világ nagy része a szenvedés miatt nem az egyént okolja, hanem a családot, az istent, az ártó szellemeket, a karmát, a háborút, a szegénységet vagy a bántalmazó kapcsolatokat. Az, hogy minden sikerért, kudarcért, nehézségért a személyt magát tesszük felelőssé, az emberek közti különbségek magyarázatának speciálisan nyugati módja. Így nem véletlen, hogy mindazok, akik mások támogatására szorulnak vagy kevésbé teljesítőképesek, szégyellik a problémáikat ahelyett, hogy bátran segítséget kérnének.

A magányhoz való viszonyulás évszázadok óta megosztja az emberiséget. Sokan rogyásig töltik fel az életüket munkával, emberekkel, tevékenységekkel, hogy lehetőleg egy pillanatra se kelljen megállniuk. Számukra az egyedüllét vészterhes állapot, a szorongás sötét órája, amikor nem tudják kikapcsolni fenyegető gondolataikat. Mások számára azonban az egyedül töltött idő az inspiráció forrása vagy az önmagukban való elmélyedés intim pillanata. Mitől függ az, hogy valaki szeret egyedül lenni?