attitűd - Dívány

Talán csak kívánjuk. Tegyük fel, hogy választanod kell aközül, hogy soha többet nem cigizel, egy korty alkoholt sem fogsz inni a hátralévő életedben, vagy a kávézásról mondasz le örök időkre. Persze ideális esetben mindhárom egészségkárosító szokással fel kéne hagynunk. Ha ennek ellenére mégis lefuttatjuk magunkban ezt a gondolatkísérletet, akkor talán a koffein mellett tartanánk ki a legtöbben. Azt mondanánk, hogy imádjuk a kávé ízét, illatát. De biztosan így van ez? Egy új kutatás szerint lehet, hogy csak a sóvárgás beszélne belőlünk.

A macskás nő az utca utolsó, romos házában, a világtól elidegenedett, alkoholista nyomozó vagy a halálos terveit szövögető őrült. Az elmúlt évtizedekben magányos farkasok egész garmadáját ismerhettük meg az amerikai filmekből. Bár a figurák változnak, az üzenet elég egyértelmű: ha túl sok időt töltesz egyedül, akkor biztos valami nagy baj van veled, nem véletlenül maradtál magadra. Ezekkel a képekkel a fejünkben nem is csoda, ha rossz érzéseink vannak a magánnyal kapcsolatban. Te hogyan viszonyulsz hozzá?

Amikor 1996-ban megjelent Helen Fielding fergeteges humorú könyve, a Bridget Jones naplója, milliók zárták szívükbe a címben szereplő csetlő-botló karaktert. A történet hatására egyre-másra születtek az úgynevezett chick-lit irodalomhoz sorolható szövegek, amelyek könnyed stílusban igyekeztek bemutatni a modern női létformák mibenlétét, köztük a szingliséggel kapcsolatos kérdéseket. Történt változás ez utóbbi jelenség megítélésében az elmúlt évtizedekben? Hogyan érezné magát Bridget Jones, ha 2020-ban pottyanna közénk?

​