Az almás pite volt az első süti, amit egyedül is el tudtam készíteni tízévesen, a recept kőbe van vésve, ezzel nem variálok. Még eltűnne a megszokott íz.
Azoknak, akik ráéheztek, és nem tudják, hogyan fogjanak neki. Ha a dédi receptje már nincs meg, itt a segítség. Nyugi, kicsit sem bonyolult.
A békebeli lekváros linzer puha, omlós-porhanyós tésztájú, bele pedig savanykás lekvár passzol. Nagyikonyha.
Egyszerű, de hálás süti, nem szabad kispórolni belőle az ízesítőket, és akkor tényleg nem lehet elrontani.
Kedvenc gyerekkori süteményem már a gyerekeim kedvenc sütije is, egyszerűbb, mint amilyennek látszik.
Ha van türelmünk megvárni az egy napos pihentetést, egy omlós, szájban olvadós, enyhén rumos időutazásban lesz részünk.
Egy nagy adag töltött káposztával ünnepélyesen is búcsút inthetünk a télnek. Kipróbált családi recept.
Ismét egy klasszikus: baracklekvár és dió, könnyű tészta, és az ezek édességét ellensúlyozó étcsokiréteg. Zserbó!
A kókusztekercs igazi nagyisüti: mindenki szereti, nagyon kiadós, ráadásul sütni sem kell. Ez a nagy kedvenc cukorcsökkentett verziója.
Hihetetlenül könnyű krém, vékony lapok, és savanykás lekvár, nagyikonyha a pénteki süti rovatban.
Hosszasan nyomoztam a családban, mire kiderült, hogy hívják ezt a süteményt, ami nekem a nyolcvanas-kilencvenes évekből ismerős.
Margarinnal helyett vajjal készült, a több benne a kókusz. Jól bír pár napos várakozást, sőt, összeérnek az ízei, és mindig siker a gyerekeknél is.
