Valamilyen oknál fogva az emberek nem tudnak simán elmenni az állapotos nők mellett anélkül, hogy ne alkotnának rögtön véleményt róluk, ami általában erős érzelmi reakcióval is társul. Első ránézésre listázzák magukban vagy sokszor hangosan is, hogy mi mindent csinál rosszul az adott nő a terhességével kapcsolatban. Mások pedig üdvözült mosollyal nyúlnak is rögtön a terheshas után, hogy megérintsék.
Mindkét eset gyakori, ráadásul mindkét eset sértő és határsértő. A környezet attitűdváltása, amit a látványos terhesség alatt tapasztalhatnak a várandós nők, arról árulkodik, hogy a nők egy megkülönböztetett kategóriába kerülnek ilyenkor, ami egyszerre deszexualizáló és dehumanizáló.
A szexualitásától megfosztott nő – kéretlen tanácsokkal infantilizál a környezet
A várandós nők gyakran kapnak kéretlen tanácsokat a szociális közegüktől is, de gyakran megesik, hogy teljesen idegen emberek is úgy érzik, joguk van beleszólni a döntéseikbe.
A kéretlen tanácsok, akár az utca emberétől is, azt feltételezik, hogy mindenki jobban ért a terhességhez, mint az a személy, aki épp ebben az állapotban van.
A várandósság előtt a nők mindennapi életmegélésének része, hogy utánuk fütyülnek az utcán, vagy hogy árgus szemekkel vizslatja őket egy-egy férfi a tömegközlekedésen. Az öltözékükre tett megjegyzések is a szexualitásuk értékítéletéről szól, hiszen egy nő vagy túl kihívó, vagy túl prűd ruhákat tud csak hordani, átmenetet nem ismer a közmegítélés.
Ha gyereket várnak, a terhesség kerül megítélésre. A kéretlen tanácsok, hogy mit kéne ilyenkor csinálni, azt jelzik, hogy adott nő nem tud ugyanolyan jól elvégezni hétköznapi dolgokat, mint korábban, tehát mindenben segíteni kell, még ha ellenkezik és frusztrált is emiatt. Ez az attitűd infantilizálja a nőket.
Sem a nők szexualitását érintő megítélés nem helyes, sem a terhességének megítélése nem az, ám mindkettőnek ki vannak téve. Mégis, a környezet megfosztja a várandósokat a szexualitásuktól azzal, hogy a megszokott túlszexualizálásuk hirtelen megszűnik, és felváltja egy olyan fajta tárgyiasítás, ami lényük minden más aspektusát kizáróan csak a terhességükre fókuszál.
A szentedény-szindróma – amikor a nő létezésének egyetlen célja a gyermek kihordása
Az sem jó, ha a környezet túlzott pozitív jelentőséget tulajdonít a másállapotának és az anyaságnak. Amikor az „áldott állapot” kiszorítja a nő személyének fontosságát, határátlépővé válik a környezet öröme a terhesség kapcsán. Sokan nem gondolnak bele, hogy
kérdés nélkül hozzáérni mások hasához agressziónak számít, nem pedig dicséretnek, ugyanolyan erőszaknak minősül, mint ha a fenekét markolásznánk meg egy idegennek.
Az, hogy az állapotos nőket szociálisan elfogadottan lehet fogdosni, csak azért, mert gyermeket várnak, azt a társadalmi üzenetet erősíti, hogy ő nem számít ugyanolyan egyenrangú embernek, mint aki nem vár gyereket. A terhessége fontosabb tehát, mint a személye. Sőt, köztárggyá válik, akit bárki kioktathat és bárki megérinthet, ha pedig ez nem tetszik az ezt elszenvedőnek, akkor nyilván hormonhisztis.
Mind a kéretlen kérdések, mind a pocak kéretlen fogdosása ugyanazt az üzenetet közvetítik, hiába tűnik az egyik rossz, a másik pedig a jó szándék jelének. Az üzenet pedig annyi: a várandós nő nem is ember. Ezek világszerte gyakran előforduló magatartásformák ahhoz, hogy beszédtémává kell emelni őket, társadalmi diskurzust érdemes indítani róluk. Amíg internetes portálokon nők ezrei osztják meg az ehhez hasonló tapasztalataikat, és amíg idegenek jogosnak érzik, hogy az állapotos nők kezéből kikapják a kávét, addig nem lehet nem figyelmen kívül hagyni ezt a megkülönböztetett bánásmódot.
