Miről álmodnak a babák?

Egy alvó baba látványa gyönyörködtető. Ámulatba ejt a baba illata, a szapora légzés hangja és az álomszőtte fintorgások, rúgkapálások látványa. Forgatja a szemét, mosolyra görbíti a száját, rángatja a kis kezét, vagy éppen összeráncolt homlokkal felsír egy pillanatra, mintha rossz álom kerülgetné. Tekintetünk elidőzik rajta, s talán arról is fantáziálni kezdünk, hogy mi járhat a fejében, miről is álmodhat egy ilyen csöppség. Minden kis grimasz és megmozdulás azt az érzést kelti bennünk, hogy már egy csecsemő is komoly életképekkel találkozik alvása során, de vajon valóban álmodik-e? A kicsik korlátolt vizsgálhatósága miatt a kutatók hosszú évek óta próbálnak választ találni erre a kérdésre. Ugyan a mai napig nincs teljes körű egyetértés köztük, egyre több evidencia kerül elő annak bizonyítására, hogy a csecsemők, és sokszor még a kisgyerekek is, valójában „álmatlanul” alszanak. Miért tűnik mégis úgy, mintha álmodnának?

REM-fázis

Alvás közben alapvetően két ciklus váltogatja egymást: a mély alvás (non-REM) és a gyors szemmozgás (REM) fázisa, amelyben az álmok is zajlanak. Az emberi agynak nagy szüksége van álmokra, hiszen azok segítségével tudja feldolgozni a megélt eseményeket, elraktározni az újonnan tanultakat, valamint hozzájutni olyan memóriatartalmakhoz, amelyekhez éber állapotban képtelen lenne. Legalábbis felnőttkorban. A REM-alvásszakasz – vagy egy hozzá nagyon hasonló, ún. aktív fázis – ugyan már az újszülötteknél is megjelenik, mégsem garantálja az álmokat. Bizonyos feltevések szerint ennek oka lehet a csecsemők világról szerzett tapasztalatainak hiánya, valamint az agyuk éretlensége, ami akadályozza az álomfunkció működését.

Napi pár órás ébrenlétük alatt nem tudnak annyi információt szerezni, és végképp nem képesek azokat képzeletben felépíteni úgy, hogy az álomkép kellő ideig eltartson. Az újszülöttek és a csecsemők ugyanis arányaiban alvásidejük 40-70 százalékát (6-11 óra) ebben az aktív alvási fázisban töltik, ellentétben a felnőttekkel, akik csupán 15-20 százalékát (1,5-2 órát). A tudomány jelenlegi állása szerint tehát úgy tűnik, hogy a gyerekek első éveiben nem jelenik meg az általános értelemben vett álom, de agyuk ettől még nagyon is aktív az alvások során. Egyes kutatók szerint egyszerűen csak más funkciót tölt be és másképpen.

Az észlelt ingereket alvás közben dolgozzák fel

A gyerekek az első életéveik során rendkívül gyorsan fejlődnek. Ha belegondolunk, hogy mindemellett mennyi időt töltenek alvással, logikusnak tűnik, hogy nem csupán pihenésre használják ezt az időt. A csecsemők alvásidejüknek több mint a felét töltik a REM-szakaszban, ami azt jelenti, hogy az agyuk ezalatt aktívan dolgozik. Ezt az időt többek között arra használja fel, hogy az ébrenléti állapotban szerzett ingereket feldolgozza, s általuk kiépítse a szükséges idegpályákat, idegi kapcsolatokat. Összeköti az érzeteket (anya-apa hangját, a párna puhaságát, a tej ízét, stb.) és a mozdulatokat (rúgkapálás, képeskönyvre való fókuszálás, fejfordítás) az irányítóközpontokkal. Ellenőrzi, gyakorolja, jegyzi, és igyekszik visszaidézhetővé tenni ezeket az információkat az ébrenléti órákra. Egy baba „álmában” rángatózik, összehúzza a szemöldökét, forgatja a félig nyitott szemét, esetleg elmosolyogja magát, mert az agya ezeknek a mozdulatsoroknak a beillesztésén, berögzülésén, a hozzá tartozó idegi folyamatok szabályozásán dolgozik. Sőt, a későbbiekben ezek a munkálatok segítik majd elő a nyelvi fejlődést is.

Mikor kezdenek el álmodni?

Bár két-három éves korban már előfordul, hogy a gyerekek hirtelen összerándulva, hangos kiáltásokkal ébrednek, mintha rémálmuk lett volna, felidézni, mi generálta ijedtségüket, még nem képesek. David Foulkes amerikai pszichológus, a gyermekkori álmok kutatója szerint még a 4-5 évesek is statikusnak és egyhangúnak írják le az álmaikat, amelyek inkább érzelmeket időző emlékeket hagynak. Strukturálttá és életszerűvé majd csak iskoláskorban válnak az álmok, amikor a gyerekek saját identitása is kiforr. Szükség van egy bizonyos fokú öntudatra ahhoz, hogy magukat be tudják illeszteni egy álomba. Minél nagyobb és tisztább tudással rendelkeznek tehát önmagukról, az álmuk is annál életszerűbb, összetettebb és izgalmasabb lehet.

A fejlődés összetett és bonyolult folyamat, ahol minden terület valamiféle összefüggésben van egymással. A csecsemőknek még komoly agyi érésre van szükségük ahhoz, hogy úgy tudják alkalmazni az álmokat, ahogy arra idősebb énjük igény tart majd, így a fejlődésük még ebbe fektet nagy energiákat. Összekapcsolja, ellenőrzi és megerősíti azokat az idegpályákat, amelyek segíteni fognak önmaga és környezete megismerésében. Így illeszkedik be és nő fel a feladathoz, hogy idővel belőle is önálló és életrevaló személy váljon.