Te mit tennél, ha, mondjuk, az elsős lányod azzal jönne haza a suliból, hogy az egyik osztálytársa egyszerűen nem hagyja békén? Folyton meg akarja ölelni, puszilni. Hogy „üldözi a szerelmével”, és ő hiába mondja, hogy nem szeretne puszit sem adni, se kapni, nem szabadul?
Nehéz lenne megmondani, hol kezdődnek a végül zaklatáshoz, bántalmazáshoz vezető mintázatok, de az például biztos, hogy egy átlagosan fejlett nyolcéves gyerek – ha elmondják neki, ha abban nő fel – képes megérteni, hogy nem lépheti át egy másik ember határait, és kell hogy legyen fogalma arról is, mit jelent a beleegyezés. Ezeket a dolgokat nemétől függetlenül otthon kellene megtanítani neki, méghozzá nem üres szajkózással, hanem a tanulás legegyszerűbb és legtermészetesebb módját kihasználva: példamutatással.
Csak a fiúk?
Igazságtalan lenne csak a kisfiúkat elővenni. Gyerekeink, akár fiúk, akár lányok, tőlünk tanulnak, így a hiba nem a kisebb-nagyobb fiúkban, hanem a számukra társadalmilag közvetített mintában van. Egy olyan mintában, ahol akár csak viccesen, bajusz alatt, de oké degradálóan nyilatkozni egy másik emberről, és amiben elfogadottak, sőt megkérdőjelezhetetlenek az olyan sztereotípiák, mint az, hogy „a nők szarul vezetnek”. A tisztelet mindenkinek jár kortól és nemtől függetlenül, és egy olyan világban, ahol felnőtt gyereket, gyerek felnőttet és a felnőttek egymást sem tisztelik, nem teljesen fair csak férfi-nő kontextusban nézni a dolgot.
Mégsem kerülhető el, hogy innen közelítsünk, mert a számok azt mutatják, hogy általában a nők, gyerekek, gyengék esnek áldozatul, és a zaklatók nagyobb része (persze messze nem mindegyike) férfi. Justin Coulson pszichológus és családterapeuta, civilben hat kislány édesapja ahhoz ad tippeket, hogy olyan fiúkat nevelhessünk, akik tisztelnek és nem bántanak mást. Legyen az a másik fiú, lány, férfi, nő, a nagymama, a nagynéni, a tanár vagy a boltban előtte sorban álló bármilyen nemű ember. Kalauz - nem csak apáknak.
# Ötéves kor alatt: példa, példa, példa
Viselkedés
Ha mi példát mutatunk tiszteletből, azzal a gyerekeinket is tiszteletre tanítjuk. Szülőként bármilyen társas helyzetben is nyilvánulunk meg, gyerekünk számára viszonyítási pontot jelentünk. Ha mi magunk becsmérlő megjegyzéseket teszünk a szomszédra, ha könnyelműen jelentünk ki olyanokat, mint „á, a pasik ilyenek”, vagy „ja, mindig is egy liba volt”, ha a boltban vásárolva a minimális tiszteletet sem adjuk meg a bennünket kiszolgálónak, nem csodálkozhatunk rajta, ha a gyerekünk is ennek mentén kezdi berendezni a saját kis világát is. Nem azzal tudunk tiszteletre nevelni, ha arról papolunk, hogy kéne, vagy reggeltől estig soroljuk, ki volt velünk bunkó, vagy hülye, hanem azzal, ha mi magunk le tudunk hozni úgy egy BKV-utat, hogy senkit nem taszítunk arrébb, ha senkinek nem szólunk be, és megpróbáljuk tisztelni a többi ember fizikális határait is.
Beszéd
Ilyen kicsi, óvodásforma korban az, hogy „szépen beszélünk”, a tisztelet kimutatásának egyik legjobban érthető és átélhető módja a gyerekek számára. Nemcsak az udvariassági formulákról van szó, bár az is ragad a gyerekre, hogyan köszönünk vagy nem köszönünk a lépcsőházban, hogy otthon, partnerünknek megköszönjük-e az erőfeszítéseit, szívességeit, és hogy tudunk-e szépen kérni. Legalább ennyire fontos, hogy minden helyzetben tartsuk meg beszédünk tiszteletteljességét, azaz ne menjünk egy "bizonyos szint" alá. Ha egy gyerek abban nő fel, hogy az apja tulajdonképpen kedves, amikor tréfásan le hülyelibázza a feleségét, teljesen természetes lesz a számára is, hogy ilyen kifejezéseket használjon, és hamar megtanulja azt is, hogyan fokozhatja ezt. Ugyanennyire fontos az is, ahogyan vele beszélünk. Ha szülőként, pusztán azért, mert a gyerekünk kisebb, kevesebbet tud és gyengébb nálunk, feljogosítva érezzük magunkat, hogy degradálóan beszéljünk vele, nem csodálkozhatunk rajta, ha ő is így viszonyul majd a nála gyengébbekhez.
Segítőkészség
Fontos, hogy segítsük a gyerekeinket, különösen a kisfiúkat abban, hogy észrevegyék, ha valaki segítségre szorul, ha rosszkedvű, ha bajban van. Mutassunk neki példákat arra, hogy ilyen helyzetben hogyan segíthet. Ha lányaink neveléséről van szó, valahogy alapvető, hogy empatikussá szeretnénk formálni őket, a srácoknál viszont ez a tulajdonság nem mindig szerepel a legkívánatosabbak között. Pedig az odafordulás, a másik segítése a férfiasság megélésének egyik kiváló és egészséges módja lehet. Hát nem férfiasabb dolog segíteni összeszedni az egyik csoporttárs szétgurult apróságait, mint nevetni azon, hogy már megint elbotlott?
# 5 és 12 éves kor között: próbáld védeni a hatásoktól, amíg még lehet
Bár a család szocializációs szerepe elsődleges, ahogy nő a gyerekünk, annál többféle külső hatás éri. Találkozni kezd az otthonitól eltérő mintákkal, más szabályokkal, egyre nagyobb lesz a kortársai, illetve elképesztő erejű a média hatása. Természetesen nem lehet, és nem is lenne jó búra alatt tartani a srácokat, az viszont fontos, hogy ahol lehet, személyes jelenlétünkkel és odafordulásunkkal kompenzáljunk kicsit.
Média
Napjainkban az agresszív médiatartalmak teljesen elfogadottá váltak, és nagyon széles körben elérhetők gyerekeink számára is, pedig tudjuk, milyen szoros kapcsolat van a vizuálisan átélt agresszió és a gyerekeink viselkedése között. Ezek a tartalmak tulajdonképpen arra szocializálnak, hogy elfogadhatónak tűnjön az erőszak. Míg egy átlagos ötéves kissrác nem élvezi, nem szereti látni az erőszakot (saját példa: emlékszem, mennyire sírt egy ismerős négyéves forma kisfia, amikor a Kisvakondban egy róka zsákba rejtette a nyuszit), 8-9 éves koruk közöttre elfogadottá válik számukra az agresszió, amit ráadásul, ha a tévé vagy a monitor képernyőjén tálalnak eléjük, nagyon is átélnek.
Megfigyelted már gyerekedet tévénézés közben? Rengeteg érzelem ül ki az arcára, együtt él azzal, amit lát. Mit gondolsz, milyen hatással van rá, ha megengeded, hogy Trónok harcát nézzen, vagy olyan játékokkal játsszon, mint a Call of Duty vagy a Counter Strike? Ezekben a műsorokban és játékokban erőteljesen jelen van a (nők elleni) agresszió, ez pedig nem hagyja érintetlenül a te fiadat sem. Kutatások igazolják, hogy gyerekek és felnőttek egyaránt kevesebb empátiát és kedvességet mutatnak miután agresszív képsorokat néznek. Ameddig csak lehet, ne vegyél részt a gyereked lelkivilágának a amortizálásában – javasolják a szakemberek.
Készítsd fel a pornóra
Napjainkra egy átlagos kissrác 11 éves kora körül találkozik a pornóval, és a tendenciákból az látszik, hogy ez az időpont még korábbra is tolódhat. Pornó alatt most ne az Emmanuelle szintű filmeket értsd, hanem olyanokat, amiket te is nézel, ha nincs otthon senki, és amik nagyon egyoldalúan mutatják be a szexuális kapcsolatot. Ezekben a filmekben a nők nagy része alárendelt, megalázott helyzetben van, egyfajta szexuális tárgyként ábrázolják őket. De hogyan lehet minderre felkészülni? Az nem rossz, ha egy kilencéves gyerek - mondjuk az apjától - tud arról, hogy vannak ilyen filmek, és előfordulhat, hogy valamikor, valaki mutat majd neki ilyesmit. Még jobb, ha tudja, hogy ezeknek a filmeknek mennyi közük van egy egészséges pár- vagy szexuális kapcsolathoz, és azt is, hogy ha ilyet lát, és ettől összezavarodik, megijed vagy kérdése merül fel, a szüleihez nyugodtan fordulhat. Ne relativizáld a dolgot azzal, hogy áh, úgyis minden srác ezt nézi. Nézik persze, de nagyon nem mindegy, hogy az az ember, akit férfimintának tekint, hogyan beszél neki minderről, és mennyire segít a helyükön kezelni az ott látottakat.
Beszélj vele, ha helyzet van
Ha azt látod, hogy tiszteletlenül viselkedett valakivel, ha átlépett egy határt, beszélj vele. Kérdezd meg, miért viselkedett így, mit érzett, és arról is, hogy szerinte vajon mit gondolhat a másik ember ilyenkor. Az ilyen beszélgetésekben apaként odaforduló, empatikus mintát adhatsz, segíthetsz neki, hogy érzékenyebb legyen tettei következményére.
12-18 éves kora között: ismételj, ne hagyd magára
Külsőre szinte felnőttnek tűnhet egy lakli kamaszgyerek, de ez ne tévesszen meg. Ebben a korban is nagy szüksége van az iránymutatásodra.
Tanítsd meg az intimitásra
A srácokat nemcsak a szexszel kapcsolatban kell felvilágosítani, de be kell őket vezetni az intimitás világába is. Ráadásul mindkettőt nagyon hasonlóan érdemes csinálni: nem lerohanva, ömlesztve és életidegen módon, hanem egészen kis kortól, a kérdéseire felelve és személyes példával. Ha volt szerencséje ebbe belenőni, tinikorában inkább már csak szóban kell ezt rendszeresen megerősítened, és beszélned vele arról, hogy egy intim kapcsolatban mennyire fontos a tisztelet, az odafordulás, milyen jelentősége van az érzelmeink kifejezésének, akár férfiak, akár nők vagyunk. Fontos tudatosítanod benne, hogy egy felnőtt párkapcsolatban a szex fontos, de messze nem kizárólagos elem, és hogy nem jó, ha elválasztják az érzelmektől. Ez az elválasztás vezet ugyanis a sok hibás párkapcsolati kommunikációhoz és a határátlépések egy részéhez is.
Taníts neki a belegyezésről
Nagyon fontos tudnia, hogy kifejezett beleegyezés nélkül nem érinthet, csókolhat meg senkit, hogy a nem az minden esetben nemet jelent, és egy kierőszakolt „inkább essünk túl rajta” jellegű bólintás nem nevezhető beleegyezésnek. A saját biztonsága miatt is fontos, hogy beszélj vele olyasmiről, mi van, ha egy buliban részegen kavarodik össze valakivel, hogy mutass rá, nem biztos, hogy érdemes ezeket az alkalmakat kihasználni. Segíts neki megérteni, hogy a nem akkor is nem, ha akkor mondja ki egyikük, amikor már mindkettőjükről lenn van a nadrág, és hogy ilyen helyzetben sem jár a szex. Tudatosítsd benne azt is, bajba kerülhet, ha nem körültekintő a szexszel és a beleegyezéssel kapcsolatban, így ő és partnere is jobban jár akkor, ha mindketten képben vannak, amikor szexre kerül a sor.
Még mindig a pornó
A mai tini srácok már abba nőnek bele, hogy pillanatok alatt hozzáférnek a pornóhoz, és az, hogy a képsorokon olyasmit is látnak, amivel kapcsolatban nekik esetleg aggályaik vannak, relativizálhatja, természetesnek mutathatja az ott történteket. 15 éves korára a fiúk csaknem mindegyike találkozik például erőszakos jelenetekkel, az anális szex pedig abszolút alapvető része ezeknek a filmeknek. A fiadnak azt kell megértenie, hogy minden oké, ami két ember közös megegyezése alapján történik, és semmi sem az, amit egyikük nem akar, akkor sem, ha a filmek alapján alapfeltételnek tűik.
Mutass rá a szexizmusra
Amikor én voltam gyerek, de még 10-15 évvel ezelőtt is, abszolút belefértek a nőkkel kapcsolatos játékosan degradáló viccek, az évődő személyeskedés. Attól, hogy ezeken még a nők is jóízűt kacagtak, valahogy okénak tűnt mindez. Nem olyan nagy baj, ha ma már nem attól érzi magát férfiasnak valaki, ha lekezelően bánik a másik nemmel, vagy degradálóan nyilatkozik róla. A bunkóság már nem vicces, és jó, ha erről a fiaddal is beszélsz. Fontos, hogy értse: ez egy folyamat, aminek épp a kellős közepén vagyunk, és fontos, hogy reagáljunk a változásokra. Mutass neki a káros maszkulinitás helyett olyan alternatívát, amiben nem a másik nem rovására élheti meg a saját férfiasságát.
Vigyázz rá, amíg lehet
Nem óvhatod meg mindentől, a fő befolyásodat pedig már azelőtt elveszted, hogy kirepülne a házból. De azok az alapelvek és értékek, amiket te közvetítesz, akkor is segítenek neki a tiszteletteljes viselkedésben, ha még sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a beszólogatás és a füttyögés ne minősüljön jópofa dolognak. Addig is jó, ha te például nem csatlakozol a fütyörésző kórushoz.
