Kaméleont kapott húsvétra a fiam barátja, és nagyjából két hét alatt meg is tanulta könnyek, és sok-sok élet árán, hogy az állattartás útja bizony rögös. Az összes prédasáska elpusztult annak a karalábénak a levelétől, amit az ember simán megeszik. A sztorit a kisfiú anyukája mesélte, innentől az ő szavait adjuk tovább.
A kaméleon ragadozó állat, és élő rovarokkal táplálkozik. Ezért, aki kaméleontartásra adja a fejét, annak meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy ezentúl a gondosan tisztán tartott lakásában tucatjával fognak élni mindenféle rovarok, jelen esetben bébisáskák.
Oké, nem csak úgy szabadon, de akkor is elég megterhelő a tudat, és az, hogy ezeket a kaméleon majd élve fogja felfalni, a szemünk láttára. Az anyuka már ezen kiborult egy kicsit, de hát valamit valamiért, a gyerek pedig nagyon örült a húsvéti hüllőnek.
Hét éves gyerek mellett a szülő praktikusan felkészül rá, hogy a jószágról ő fog gondoskodni, még akkor is, ha nevelési okokból többé-kevésbé bevonja a gyereket a buliba. Egészen egyszerűen azért, mert egy hét éves kiskölyök általában nem jár önállóan vásárolni sem embernek, sem pedig kaméleonnak való táplálékot. Az anyuka tehát elindult, hogy ennivalót szerezzen a sáskáknak (is).
A sáska ugyebár arról híres, hogy minden növényt felfal, ami az útjába kerül, úgyhogy az anyuka vett egy karalábét, és beadta a nyüzsgő-zizgő jószágoknak a zöldség levelét, tessék, vacsora.
Reggel szaladt a boldog kisgyerek megnézni a sáskákat (igen, a prédaállat ugyanolyan érdekes egy hét éves kisfiúnak, mint a főállat), és elérzékenyülve állapította meg, hogy milyen szépen alszanak még. Hívta az anyukáját, hogy megmutassa neki, aki elkezdte rázogatni a dobozt, és kiderült: az éjszaka az összes bébisáska kipurcant. Döglött volt mind a kétszáz.
Rövid sokk után hamar megfejtették, hogy alighanem a karalábé levele lehetett a tömeges sáskapusztulat okozója, mivel azok az ízeltlábúak – a sors fintoraként – még mindig éltek, amiket a karalábélevél-vacsora előtt adtak be a kaméleonnak a terráriumba. Egyúttal egy kicsit meg is könnyebbültek, hogy a karalábé gumóját nem főzték meg maguknak vacsorára.
Persze tisztában vannak vele, hogy az ipari növénytermesztésben bőven használnak vegyszereket, többek között éppen a sáskák, és egyéb rovarok által okozott károk kivédésére. Arra viszont nem számítottak, hogy a vegyszer még nem bomlott le a felszedés, szállítás, tárolás, üzletben heverés ideje alatt sem.
Megkérdeztük a Nébih-et, hogy a legjobb tudásuk szerint lehetséges-e, hogy tényleg olyan mennyiségben legyen még vegyszermaradvány az élelmiszerüzletekben árult zöldségen, hogy megöljön több tucatnyi sáskát, és ha igen, akkor ez nem veszélyes-e az emberre? Nesze neked házi pesztó.
A válasz szerint bár nem túl valószínű, de azért igen, előfordulhat, hogy a levélen található szermaradványtól elpusztulnak a rovarok. A jó tanács az, hogy fogyasztás előtt meg kell mosni a zöldségeket, gyümölcsöket, jé. Valamint nyilván a héjon és a levélen több szermaradvány lehet, mint az ember által fogyasztott belsejében, és amúgy sem túl valószínű, hogy az emberre veszélyt jelentsen az a szer, amit rovarirtásra használnak - ld. például amikor otthon jól befújjuk a szobát szúnyogirtóval, attól sem lesz bajunk.
A NÉBIH szerint az sem túl valószínű, hogy a kaméleon szervezetében okozna galibát, ha rovarirtós karalábé levélből bevacsorázott sáskát eszik, de biztosat nem tudtak mondani, mert kaméleonon még nem igazán tesztelték a vegyszereket. Mondjuk, ezt megértjük.
Azért annyira ne nyugodjunk meg
Érdekes véletlenként éppen ezekben a napokban jött ki az Európean Food Safety Authority (Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság) jelentése az élelmiszereken talált rovarirtószer maradványokról. A hatóság több mint 84 ezer mintát vizsgált meg, és eszerint az Európában forgalmazott élelmiszereknek csaknem a fele szennyezett, de az egészségügyi határértéket csak a 2,8 százalékuk lépte túl. Tisztának, vegyszermentesnek a vizsgált minták 53 százaléka bizonyult. (Tehát három kategória van: a teljesen tiszta, a vegyszermaradványos, de határértéken belül, és a harmadik, amelyik az egészségügyi határértéken túl tartalmaz vegyszermaradványokat.)
A legnagyobb arányban a brokkolin találtak a határértéket meghaladó mennyiségben rovarirtó maradványokat (a minták 3,4 százalékán), ezt követte a szőlő (1,7 százalék), majd a paprika.
A többféle vegyszerrel is szennyezett növények feketelistáját a banán vezeti, amit szintén a szőlő és a paprika követ.
A hatóság a bébiételeket is vizsgálta (ha már gyerekblogot írunk), ezeknek a mintáknak majdnem 90 százaléka tiszta, vegyszermaradványoktól mentes volt, 3,5 százalékuk viszont határérték felett tartalmazott rovarirtószer maradványt. A bioélelmiszerek 13,5 százaléka volt szennyezett, de csak 0,7 százalékban határérték fölött.
A számok azt mutatják, hogy végeredményben igazuk van azoknak, akik a magyar termékeket választják, ezeknek ugyanis 62 százaléka volt vegyszermentes (ami jócskán meghaladja a nagy átlagot), és határérték felett csak 2,5 százalékuk tartalmazott rovarirtószer maradványokat (ami szintén kedvezőbb az átlagnál).
A számok alapján ugyanakkor óvakodnánk a Suriname-ból, Laoszból, Vietnámból, Kínából, Indiából, Pakisztánból, Thaiföldről, Kambodzsából, Jordániából, Sri Lankáról és Etiópiából érkezett élelmiszerektől, ezeknek ugyanis tíz százalékában a vegyszermaradványok meghaladták az egészségügyi határértéket.
Összességében ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy félni kellene, hiszen nagy átlagban az élelmiszerek 97 százaléka megfelelt a szigorú európai előírásoknak, vagyis az emberre semmiféle veszélyt nem jelentenek. Kivéve azok, amik igen.
A sáskáknak meg majd küldök a saját kertemben termett zöldségek leveléből, nem nagy ár ez egy potya, bébisáska nélküli kaméleon simogatásért.
