A hazánkban is ismert Ilona Boniwell (A boldogság egyenlete című könyv szerzője) állítja: a boldogság is tanítható az iskolákban a hagyományos tantárgyak mellett. A Huffington Postban megjelent cikkében gyakorlati tippeket is ad, hol kell kezdeni a boldog gyerek nevelését.
Annak ellenére, hogy a WHO "egészség" fogalmába már 1947-ben belevették a mentális és szociális egészséget is a fizikai mellett, sok iskolában az egészséges életmód még mindig kimerül a tornaórákban és (esetleg) az étkezésben.
Pedig a kutatások szerint a boldog emberek az élet minden területén jobban boldogulnak. Sikeresebbek a házasság, kapcsolatok, egészség, pénzügyek, iskolai és munkahelyi teljesítmény tekintetében. Képesek egyszerre több dologra is odafigyelni, de jól tűrik a monoton feladatokat. Kreatívabbak, megbízhatóak, segítőkészek és könnyen teremtenek kapcsolatot.
Boniwell és kollégája, Lucy Ryan kifejlesztettek egy módszert, amit már több általános és középiskolában sikerrel alkalmaznak Angliától Japánon át Ausztráliáig. A 9 és 14 év közötti gyerekekre szabott tanterv alapján két hetente 50 percben olyan trükköket és tevékenységeket tanulnak a diákok, amiktől boldogabbak lesznek.
A módszerrel dolgozó gyerekek magabiztosabbak lettek, a baráti kapcsolataikban ugyanúgy meglátszott az eredmény, mint az iskolai teljesítményükben. A boldogságórákon résztvevő csoportok jobban tanultak, mint a hagyományos oktatásban résztvevő társaik.
Az órákon megtanítják a gyerekeknek a pozitív és a negatív érzelmek szerepét az ember életében, valamint azt, milyen hosszú távú hatása van az előbbinek, és hogyan birkózzanak meg az utóbbival. Beszélnek arról, is, hogy a kapcsolatok az egyik legfontosabb összetevői a boldogságnak, legyen szó extrovertált vagy introvertált emberről. Az igazán szoros baráti kapcsolatok pedig többet lendítenek a közérzetünkön, mint a magas fizetés. Elsajátítják a barátkozáshoz szükséges alapvető készségeket, mint a figyelem, kedvesség, megbocsátás és a hála.
A módszer egyik érzékeny pontja a tanárok bevonása, akik közül sokan folyamatos harcban állnak az idővel és a leadandó tananyaggal, így a dolgozatok és felelések fontosabbakká válnak, mint az egyéb tevékenységek. Erre a helyzetre találták ki a tanórákba beépíthető kis feladatokat, mint az „Ami ma jól ment” - tábla vezetése, amelyre a diákoknak három olyan dolgot kell felírniuk, amiben úgy érzik, jól boldogultak aznap.
A „Figyelsz rám?” játékban a gyerekek párban beszélgetnek. Egyiküknek mesélnie kell egy őt nagyon érdeklő témáról, hobbiról, a szünetről, vagy a házi állatáról, míg a másikuk egyáltalán nem figyel rá, sőt unottnak tűnik. Egy perc után a tanár leállítja a feladatot, majd újabb 1 perc következik, amikor az előbb unatkozó kifejezetten lelkesnek mutatkozik a párja történetei iránt. Ezzel azt érzékeltetik, milyen fontos, hogy valaki ténylegesen odafigyeljen a másikra.
A pozitív eredmények ellenére sok, a módszerrel dolgozó tanár számolt be arról, hogy a kollégái merev ellenállásába ütközött. Sokan egyszerűen hülyeségnek tartották ezeket az órákat, amiknek semmi kézzel fogható eredményük nincs. A diákok nem írnak semmit a füzetükbe vagy vizsgáznak le belőle az év végén.
Ha szeretnének többet megtudni erről, Ilona Bonewell Tedx előadást is tartott arról, hogyan tanítható a boldogság a gyerekeknek, ezt itt nézhetik meg:
Önök mit gondolnak erről? A boldogságóra az iskolában jó, vagy fölösleges hülyeség?
