Hogy fejlesszük a gyereket társasjátékokkal? Lencse Máté pedagógus hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik, az Igazgyöngy Alapítványhoz tartozó Toldi Tanodában fejleszti őket többek között a játék segítségével. Beszélgetésünk során kiderül, hogy a társasjátékozás aranybánya, sokféle készség és élethelyzet begyakorolható általa. Az SOS Gyermekfalvak interjúja.
Ha a szülő, nagyszülő társasjátékozik a gyerekkel, rögtön felmerül, hogy hagyja-e nyerni a kicsit.
Szerintem ne. A gyerek nem hülye, rá fog jönni. Ha olyan a játék, hogy a felnőtt jobb, sokkal elegánsabb előnyt adni. Ez olyan, mintha bal kézzel teniszeznék. Nagyon fantáziadús módon lehet számos játékban előnyt adni.
Sokszor attól fél a szülő, hogy a gyerek, ha veszít, sír vagy tombol, hisztizik.
Ilyenkor inkább az a megoldás, hogy nagyon gyors, 3-5 perces játékokat játszunk. Ha vesztett, gyorsan jöhet az új parti, újra van esélye nyerni.
Mit csináljunk, ha csal a kisember?
Ha csal, akkor érti a játékszabályt, ami tök jó. Én játékon belül szoktam reagálni, például elveszem tőle, amit megszerzett csalással, és megyünk tovább, nem sértődöm meg. Próbálgatja a lehetőségeit, rá kell szólni. Egy idő után meg fogja érteni, hogy nem érdemes csalni, mert a játékokat sok teszteléssel úgy hozták létre, hogy akkor nyújtják a legnagyobb örömet, ha betartjuk a szabályokat.
Mennyi idősen értik ezt meg?
Nem korhoz kötöm, inkább, hogy mennyi időt töltött játékokkal. Egy felnőtt is csalni fog, ha sose szóltak rá. De ha velem játszanak, akkor rájönnek, hogy én úgyis kiszúrom, ha csalnak. Ha továbbra is meg akarnak verni, akkor meg kell tanulniuk jobban játszani. Sok játéknál pár jó ötlettel meg lehet előzni a csalást, hogy tartsák a kezüket, ne kevergessék a paklit, hogy tartsák a kártyát. Az nagyon káros, ha a felnőtt személyesre veszi a csalást és megsértődik.
Mit csináljon a felnőtt, ha a gyerek befejezés előtt abba akarja hagyni a játékot?
Ez is egy hosszú távú fejlesztési cél, hogy végig tudja játszani. De ha ő választja a játékot, kevésbé valószínű, hogy abbahagyja, mint ha a felnőtt kényszeríti rá. A társasjáték-pedagógia az irányított és a szabad játék között található félúton. Én bizonyos pedagógiai célok mentén kiválasztott játékokból felajánlok egy pakkot, mindegy, azon belül mit választ, a gyerek meg megéli a választás örömét, sokkal motiváltabb lesz.
Én úgy szoktam társasjátékot választani, hogy mi az, amit még elviselek.
Ezt lehet szebben is megfogalmazni: nagyon fontos, hogy a szülő vagy pedagógus is motivált legyen. Nehéz úgy fejleszteni a társasjátékkal, ha nem hiszel bennük, unatkozol, pofákat vágsz. Unatkozva üldögélni egy gyerekkel máskor is lehet. De eleve a felnőtt irányítja a választást, hisz ő veszi meg a játékokat.
Hogy lehet egy pedagógiai célt szolgálni társasjátékokkal?
Ha például az olvasás, szövegértés fejlesztése a cél, akkor olyat játszunk, amiben a gyereknek a játékon belüli cél eléréséhez olvasnia kell. Az ezekre a játékokra jellemző utasításszerű megfogalmazások sokszor nagyon hasonlítanak az iskolai feladatokhoz. Az iskolában gyakran találkoznak olyan szövegekkel a gyerekek, amelyek egyáltalán nem érdeklik őket. Ezzel sokféleképpen lehet kezdeni valamit, mondjuk társasokkal, vagy most például bűvészbemutatóra készülünk, minden gyerek megtanul egy bűvésztrükköt. Ezeket írásos utasításokból kellett megérteniük és begyakorolniuk, tehát ez is egy olvasásgyakorló feladat. Lehet kifejezetten fejlesztési célokhoz keresni játékokat.
Miket lehet még fejleszteni?
Mi nagyon sokféle készségre találtunk fejlesztő játékot. Vannak logikai játékok, vagy ahol számolni kell tízes, százas számkörben. Sok játék átültethető idegen nyelvre, mi például házilag készítettünk egy Dobblét, ahol angol szavakat kell felismerni a kártyákon. Sok játékban kell kommunikálni, itt az nyer, aki meggyőzi a másikat, például a kereskedős játékokban. Sok játék a versenyzésre épít, de például a Hanabiben együtt kell működni a többiekkel. A játékok kerettörténete is fejlesztő lehet, a mi gyerekeinknek a földrészek ismerete probléma volt, bármilyen játék, amiben van térkép, jó erre. Sok játék van, amely információkat hordoz valamilyen korról, műveltségi területről.
Van olyan játék, amit károsnak találsz?
Nem. Minden játékszituáció valamire jó, csak nem szabad túltolni. Néha lehet Ki nevet a végén?-t is játszani a gyerekkel, csak ne mindig olyan játékokat játsszunk, ahol minden a szerencsén múlik egy hosszú játékban. De ezzel együtt fontos olyan játékokat is játszani, ahol nagy a szerencse szerepe. Ezt is meg kell tanulni, hogy hiába játszol jól, hiába döntesz jól, nem mindig az történik, amire felkészültél, mert ez az életben is gyakran előfordul.
Ami nem jó irány, az a Monopoly és Hotel típusú játékok, ahol az elején eldől, mi fog történni, aki az elején megszerzi a legjobb épületet, az nagy valószínűséggel nyerni fog, és a többiek az ő győzelméhez asszisztálnak egy órán keresztül, ami az első percben el van döntve.
Akkor is fejleszt a társasjáték, ha egymással játsszák a gyerekek?
Persze. Egyszerűbb, kétszemélyes absztrakt játékokat érdemes tanítani nekik, amelyeknek nincs kerettörténete, ilyen például a dáma, Kalaha, Quarto, Pylos. Ezek a logikát, az absztrakt gondolkodást fejlesztik, no meg persze ül egy asztalnál egy másik emberrel, betart szabályokat közben. A társasjátékozást is tanulni kell.
A Toldi Tanodában olyan iskolásokkal foglalkozunk, akik hátrányos helyzetűek, sokszor el vannak maradva a tananyagban. Nagy eredmény, amikor először kezdenek egymással játszani és engem kihagynak.
Hány éves korban jutnak el ide?
Ez nem korfüggő, hanem annak a függvénye, mennyit játszanak. Elég hamar el lehet jutni ide, ha kis korától kezdve folyamatosan játszik egy gyerek. Az egyik legkedvesebb sztorim, mikor egy ötéves kissrác kilopta a hátizsákból az Inferno kártyajátékot, megtanította a négyéves társainak és játszottak. Egy formális környezetben ez lopásnak számítana, hogy kivett valamit a tanár táskájából, nekem viszont nagyon kedves, hogy tudta, azért viszem, hogy játsszunk, épp el voltam foglalva, kivette és játszottak egymással.
Hány éves kortól lehet játszani a kicsikkel?
Nálunk ötévesek a legkisebbek, akik a tanodába járnak, de ennél fiatalabbaknak is vannak társasjátékok. Én a saját gyerekemmel, amikor lesz, nagyon hamar el fogok kezdeni játszani, nyilván igényelni is fogja, mert tele van a lakásunk játékokkal. Persze nem a legtetején kezdem, szépen fel kell építeni az egyszerűbb játékoktól a nehezebbekig, és a szabályok jó elmagyarázása kulcskérdés. De a játékokban található szabálymagyarázatok elég logikusan vannak felépítve, érdemes azt követni. És az is jópofa irány, ha a gyerekkel közösen készítünk el egy játékot például az interneten fellelhető képek alapján.
Ha különböző korú testvérek játszanak együtt, hogy oldjuk meg, hogy ne mindig az idősebb nyerjen?
Az idősebb adjon egy kis előnyt a testvérének, például az kezd, aki gyengébb, ha az adott játékban ez sokat számít. Minden játékban, amiben van minimális döntési lehetőség, ott többször fog nyerni a tapasztaltabb játékos. A memória alapú játékok gyakran jobban fekszenek a kisebbeknek, engem az óvodások is elvernek benne.
Sok absztrakt játékban a kisebb is fel fogja fedezni a nyerő stratégiát, ha nem is azonnal, és utána egyenlő esélyekkel indul. A játékokhoz mindig odaírják, hány éves kortól ajánlják, de én ezeknek nem feltétlenül hiszek, szerintem hat év felett szinte bárki bármivel tud játszani, ha szerzett benne gyakorlatot.
Sokszor túlféltjük a gyerekeket, hogy ez úgyse menne neki, meg se próbáljuk, és közben megy neki. Sok ilyen élményem van a hátrányos helyzetű gyerekekkel. Persze, bizonyos alapfeltételek vannak, például ha olvasni kell tudni az adott játékhoz. A korosztály még a játékidő szempontjából fontos, egy elsős nem fog 120 percig ülni egy stratégiai játék mellett, egy motivált kamasz már igen.
Ha például a kislányomnak nem megy jól a matek, és direkt olyan játékot választok, ami ezt fejleszti, az működni fog, vagy kilóg a pedagógiai lóláb?
Ha összeadni kell versenyszerűen, az nem játék, ha olyan társast játszotok, amiben sok a szám, az igen. Én nem szoktam tudatosítani a pedagógiai célt a gyerekben. Egy idő után persze felfedezi, hogy megint olyan játékot vittél, amiben olvasni kell, de ez nem baj. De nem is az a cél, hogy egy területre fókuszáljon, hanem hogy minél több területet fejlesszen.
Ha bemegyek egy játékboltba, száznál is többféle társasjátékból választhatok. Honnan tudjam, melyik a jó társas a nagy kínálatból?
Visszakérdeznék: ha szeretsz filmeket nézni, hogy választasz?
Elolvasom a kritikákat, az ismerősök ajánlásaira hagyatkozom, esetleg olyan rendezőtől választok, akinek tetszett más munkája…
A társasjátékoknál ugyanez a mechanizmus, csak az emberek nagy része nem szembesült vele, hogy ugyanúgy alkotások, amelyeknek van szerzője, dizájnere. Van, aki az adott grafikus munkáit követi, mert tetszenek neki. Ebben is vannak zsánerek, mint ahogy van, aki a romantikus filmeket szereti, a krimiket vagy épp a francia új hullámra esküszik.
Az Év játéka díj jelent valamit, az Imdb-hez hasonlóan itt is vannak olyan oldalak mint például a http://boardgamegeek.com/, ahol a felhasználók értékelik a játékot. A szülőknek ebben tudatosabbá kell válniuk, olyan boltba menni, ahol van szolgáltatás, ahol az eladók arra is figyelnek, mit fejleszt az adott játék. Vannak kifejezetten társasjátékra szakosodott üzletek, a katalógusokban is benne van, milyen készségeket kell használni a játék során, utána lehet olvasni az interneten, ha hallasz egy jó játékról. Érdemes megtanulni a játékszerzők nevét és a játékmechanizmusokat.
Az Igazgyöngy Alapítványnál mélyszegénységben élő gyerekekkel foglalkozol, az SOS Gyermekfaluban is tartottál képzést, ahol állami gondoskodásban élő gyerekeket nevelnek. Mit lehet elérni a hátrányból induló fiatalokkal?
Rengeteget. Ott kezdtük, hogy nem akartak velünk leülni, és eljutottunk oda, hogy 2-3 órát játszanak folyamatosan, és egyre minőségibb szinten tudnak játékokban részt venni. Ezzel értük el, hogy már hajlandóak leülni velünk tanulni is, mert megszokták, hogy leülünk, és egy dologra figyelünk. Az SOS-nél mesélte egy nevelőszülő, hogy a gyerekek először azt kérték, a nevelőanya is játsszon velük, féltek a szituációtól, mi lesz, ha elakadnak vagy veszekedni kezdenek, aztán pár alkalom után rájöttek, hogy nagyon jól tudnak magukban is játszani. A játék is tanulási folyamat. Aki sokat játszik, jobb játékos lesz. Aki 2-3 éve játszik nálunk egy játékkal, hiába él mélyszegény környezetben, meg fog verni egy budapesti elitgimnáziumba járó gyereket, aki nem ismeri az adott játékot.
Jobb tanulók lettek a gyerekek, akikkel játszotok?
Az biztos, hogy jobban fejlődnek, ám az osztályzatokban ez nem mindig jelenik meg, mert az iskolarendszerben a jegy nemcsak a tudást tükrözi, hanem azt is, elkésik-e, visszabeszél-e a tanárnak, van-e körzője, tornazsákja. Ezért nem minden gyereknek javultak az osztályzatai, de nem is erre figyelünk.
Még több történet gyerekekről, gyermekvédelemről az SOS Gyermekfalvak Gyereksorsok blogján olvasható.
