A családon belüli erőszak áldozatai gyakran számolnak be arról, hogy a témához kapcsolódó könyv olvasása segítette át őket a nehézségeken: érthetőbbé tették a bántalmazás dinamikáját, felszabadító volt mások történeteit olvasni, gyakorlati segítséget nyújtottak vagy olyan, új szempontokat hoztak, amelyek más megvilágításba helyezték a történteket.
A magyarul elérhető kiadványok között vannak gyermekkori bántalmazást szenvedett felnőtteknek szóló önsegítő könyvek, terapeutáknak íródott szakkönyvek, kifejezetten kamaszok számára összegyűjtött önvédelmi tanácsok és igaz történeteket közlő riportkönyv is.
Összegyűjtöttük, mit olvasson, ha Önt vagy szeretteit gyermekkorában vagy később bántalmazták, Ön vagy barátnője jelenleg is bántalmazó kapcsolatban él, bántalmazott gyerekekkel vagy nőkkel dolgozik, vagy csak érdekli a téma, és szeretne túllépni a „meg is érdemelte”- jellegű előítéleteken.
Susan Forward: Mérgező szülők
Olvasmányos, laikusoknak szóló önsegítő könyv, olyan felnőttek számára, akikkel gyermekkorukban rosszul bántak a szüleik.
A rossz bánásmód alatt nem csupán verést ért a szerző, hanem sokféle, gyakori nevelési hibát is felsorol, amelyek sérülést okozhatnak a gyermekben: elhanyagolás, érzelmi zsarolás, túlzott korlátozás, alkoholizmus, szóbeli terror; de külön fejezetet szentel a testi erőszaknak, a verésnek és a szexuális visszaélésnek.
A szülőtípusok felsorolását rengeteg esetismertetés teszi életszerűvé, ezek olykor elég megrázóak, ugyanakkor gyógyítóak is lehetnek: a bántalmazást elszenvedett olvasó számára terápiás értékű azzal szembesülni, hogy mások is hasonló dolgokon mentek keresztül. A könyv második fele a terápiás lehetőségekkel foglalkozik, vagyis főként arról szól, egyedül mit tehet az ember otthon a sérelmeivel, anélkül, hogy pszichoterápiára menne.
Gyakorlatias, hasznos, értelmes írásos feladatok, munkafüzetek, végiggondolni való gyakorlatok szerepelnek a könyvben.
A szerző ugyanakkor azt javasolja, hogy ha gyermekkorunkban vertek vagy megerőszakoltak, akkor azért lehetőleg ne egyedül csináljuk, hanem legyen kéznél terapeuta vagy önsegítő csoport, mert a traumafeldolgozás folyamata nehéz és kiborító is tud lenni.
Patricia Evans: Szavakkal verve
Szintén laikusoknak íródott önsegítő könyv, kevésbé a gyermekkori, mint inkább a felnőtt, párkapcsolati erőszakról szól. Fő témája az úgynevezett szóbeli erőszak, ami első hallásra kissé mondvacsinált dolognak tűnhet, ugyan, ne túlozzunk, mi baja lesz valakinek attól, hogy nem szépen beszélnek vele?
A könyvet végigolvasva azonban nagyon világossá válik, mit is ért a szerző ez alatt, miért káros, és hogyan lehet túlélni. A szóbeli bántalmazás azt jelenti, amikor a párkapcsolat egyik tagja – jellemzően a hatalmi pozícióban lévő tag, nyugati társadalmakban jellemzően a férfi – folyamatosan szekálja, kritizálja, leértékeli, lehülyézi, kigúnyolja, megalázza, esetleg fenyegeti a párkapcsolat másik tagját. (Evans végig férfiról és nőről ír, nyilván felmerülhet, hogy miért, hiszen nők is gyakran kritizálják és szekálják a férjüket: a szerző szerint az azért más, mert azt nem hatalmi pozícióból teszik, és ez hatalmas különbség. )
Az efféle bánásmód hosszú évek alatt rendkívül kártékony hatású: az áldozatok többnyire krónikus depressziósakká válnak, illetve ha már kisgyermekkorban elkezdődik a szóbeli bántalmazás, akkor az személyiségzavarokhoz is vezethet. Ráadásul a szóbeli bántalmazás sok esetben az évek során egyre súlyosbodik, míg végül valódi verés lesz belőle.
A szerző felsorolja a szóbeli bántalmazás típusait, illetve az áldozatok ezekre adott tipikus reakcióit. Az általa felvonultatott típusok: titkolózás, ellenkezés, leszólás, viccnek álcázott szóbeli erőszak, a beszélgetés akadályozása és mellébeszélés, vádaskodás és hibáztatás, ítélkezés és kritizálás, bagatellizálás, aláásás, fenyegetés, becsmérlés, elfelejtés, parancsolgatás, tagadás, bántalmazó dühkitörés. Ezeket szóbeli bántalmazóktól származó jellegzetes szófordulatokkal illusztrálja, amitől nagyon életszerűvé válnak. „Kiforgatod a szavaimat! Azt hiszed, mindent tudsz! Csak akkor vagy boldog, ha nyavalyoghatsz! Fogd már be a szád! Kérdezett valaki? Mindig tiéd kell, hogy legyen az utolsó szó? Pontosan tudod, hogy értettem. Neked nem férj való, hanem állatidomár. Ez neked túl bonyolult, úgysem értenéd meg. Magadnak keresed a bajt. Te hülye vagy. Nem tudsz leszállni a témáról. Én sosem mondtam ilyet. Ezt csak kitalálod. Semmiségeken húzod fel magad. Nem tudom, ezt honnan szedted. Te megőrültél.”
A szerző végig biztosítja a bántalmazott nőket arról, hogy érzéseik jogosak, ha úgy érzik, hogy bántották őket, akkor ne fogadják el azt, hogy bolhából csinálnak elefántot: ha leleplezzük ezeket a hatalmi játszmákat és nem a megszokott módon reagálunk rájuk akkor, azzal nagy változásokat érhetünk el – de ha mégsem, akkor érdemes elgondolkodni a kapcsolat megszakításán. A könyv arra nagyon jó, hogy az ember ráébredjen, ha épp ilyen kapcsolatban él, és esetleg más szemmel nézze azt. A bántalmazottak általában már rég elvesztették a valóságérzékelésüket, számukra ez a könyv segíthet más fényben látni a dolgokat.
Lundy Bancroft, Jay G. Silverman, Daniel Ritchie: Lehet-e jó apa a bántalmazó?
A szerzők több évtizede dolgoznak együtt bántalmazókkal foglalkozó csoportokkal, illetve bíróság által kirendelt szakértőként gyerekelhelyezésért, szülői felügyeleti jogért és kapcsolattartásért indított eljárásokban vesznek részt. Az ezekre vonatkozó szakirodalmat és saját, több mint kétezer partnerbántalmazási esetre kiterjedő tapasztalatukat összegzik ebben a könyvben.
Ugyan a könyv fő kérdése az, hogy a partnerét bántalmazó férfi vajon veszélyes lehet-e a gyermekre is vagy sem, nem csak erre a kérdésre kapunk választ, hanem alaposan megismerhetjük a bántalmazás okait, típusait, dinamikáját, az áldozatok és az áldozatok gyerekeinek tipikus reakcióit.
A partnerét bántalmazó szülő tipikus viselkedése a szerzők szerint akkor is káros lehet a gyermekre, ha magát a gyermeket nem érik ütések. A bántalmazók tipikus tulajdonságai és módszerei, azaz a kontrollmánia, a feljogosítottság érzése, az önzés, a gyermek tulajdonnak tekintése már önmagában romboló hatású. Emellett a gyermeknek az anyjával való kapcsolatát is rontja, ha anyát a szeme láttára ütik, illetve folyamatosan kritizálják.
A bántalmazó szülők gyakran a szeretet jeleként csomagolják a bántalmazást – ez azért káros, mert a gyermek így azt tanulja meg, hogy aki nem üt meg, az nem is szeret igazán. A szerzők kitérnek a molesztálás, az incesztus kérdésére is: a partnerbántalmazók egy része ugyanis a gyermeket is megveri, más részük pedig szexuálisan kihasználja.
A szerzők egyik, nem titkolt célja, hogy könyvük révén a kirendelt szakértők, a gyerekekkel és szüleikkel foglalkozó mentálhigiénés szakemberek, válóperes jogászok felmérhetik, hogy a partnerbántalmazó mennyire veszélyes a gyerekre. Kevéssé köztudott ugyanis, hogy a bántalmazó kapcsolatból való kilépést követően (konkrétabban a szakítás bejelentését követő első két évben) a legveszélyesebbek a bántalmazók: ilyenkor már nincs vesztenivalójuk, nem kell visszafogniuk az indulataikat. Ezért a válások, szakítások környékén a bántalmazott (volt) feleség és a gyermek is különösen nagy kockázatnak vannak kitéve, a legtöbb (volt) feleség- illetve gyermekgyilkosság ilyenkor történik.
A könyv ugyanakkor azok számára is nagyon hasznos és terápiás értékű olvasmány, akik bántalmazó családban nőttek fel, hiszen többek között magyarázatot kaphatnak a bántalmazó szülő és az áldozat szülő viselkedésére, valamint saját reakcióikra is.
Helen Benedict: Csak okosan! Önvédelem kamaszoknak
Felmerülhet a kérdés, mit keres egy kamaszkori önvédelemről szóló könyv a családon belüli erőszakról szóló kiadványok között. A könyv valóban nem csupán az otthoni visszaélésekről szól, ugyanakkor fontos tudni, hogy a gyermekek és fiatalkorúak ellen elkövetett szexuális visszaélések jelentős része nem idegen, hanem ismerős elkövető által történik, sok esetben családtag, rokon, tanár vagy egyéb tekintélyszemély áll a háttérben.
Egy másik közismert tévhit, hogy védekezni, ellenállni felesleges, sőt, káros, hiszen ha ellenáll az áldozat, azzal csak még jobban feldühíti az elkövetőt. A kutatások ezzel szemben azt mutatják, hogy az önvédelmi képzést kapott gyermekek sokkal kisebb arányban esnek áldozatul bántalmazásnak és visszaélésnek, és ha ilyen helyzetbe kerülnek, nagyobb eséllyel menekülnek meg belőle sértetlenül. Az elkövetők elsősorban a „jó”, engedelmes, alkalmazkodó és felvilágosítatlan gyermekeket támadják meg sikeresen.
A kamaszok számára íródott könyv ismerteti a gyermekek jogait, azaz joguk van rendelkezni a testük felett, és sem kortársuknak, sem bármilyen felnőttnek nincs joga akaratuk ellenére megverni, megerőszakolni, taperolni őket. A szerző ismerteti az ilyen esetekre adott leggyakoribb reakciókat: a gyerek többnyire saját magát hibáztatja, bűntudata van.
Ezután az alapvető önvédelmi stratégiák következnek, amelyek nem elsősorban fizikai önvédelmet jelentenek, hanem inkább egyfajta éberséget, a veszélye shelyzetek időben történő felismerését és kerülését, illetve hatékony segítségkérést. Részletesen kitér az utcán, otthon, iskolában, házibulin és más helyszíneken előforduló veszélyhelyzetekre és röviden, gyakorlatiasan ismerteti a teendőket. Leírja a családon belüli szexuális erőszak dinamikáját, eseteket közöl, és itt is felsorolja az áldozat tipikus reakcióit, a teendőket, illetve azt is, hogy mit tehetünk, ha nem tudtuk megvédeni magunkat és ilyen bűncselekmény áldozatai lettünk.
A magyar kiadásban a magyar jogszabályok is szerepelnek, valamint függelék a hazai segítő intézményekről. Úgy gondolom, a kamaszokon kívül nagyon fontos olvasmány mindenféle életkorú gyermekek szülei, valamint pedagógusok számára is. Az utolsó fejezet kifejezetten olyan szülőknek szól, akik gyermekeit bántalmazták, molesztálták, megerőszakolták.
Judith Herman: Trauma és gyógyulás
Ez egy szakkönyv, azaz pszichiáterek, pszichológusok, pszichoterapeuták és más mentálhigiénés segítők számára íródott, ugyanakkor a téma iránt alaposabban érdeklődő laikus számára is érthető a nyelvezete. Témája a trauma okozta tünetek és gyógyításuk (a pszichiátriai szaknyelvben a trauma alatt erőszakos cselekményeket, bántalmazást, elrablást, természeti katasztrófákat értünk). Az efféle traumákról és következményeikről három nagy forrásból van tapasztalatunk: ezek a világháborús történetek (harctéri neurózis), a holokauszt-túlélők beszámolói, valamint a hétköznapi családon belüli verés vagy szexuális erőszak.
Herman ismerteti a gyermekkori abúzus fogalmának történetét: Freud vetette fel elsőként, hogy a felnőttkori, akkoriban hisztériásnak nevezett tünetek hátterében gyermekkori trauma, többségében szexuális molesztálás, illetve az ilyen emlékek elfojtása állhat. Freudot azonban megijesztette a bántalmazott nők nagy száma: végülis úgy gondolta, nem túl valószínű, hogy köztiszteletben álló bécsi családok köztiszteletben álló családapái brutálisan verjék vagy molesztálják leányaikat, és ekkor Freud arra a következtetésre jutott, hogy ezek a történetek nem a valóságban, hanem csupán az említett nő fantáziájában történtek meg.
Ezt az elméletet a mai napig szakmai vita övezi – utólag nem tudjuk kideríteni, Freud betegeit megerőszakolták-e vagy sem, mindenesetre a jelen kor traumakutatói és analitikusainak egy része szerint Freud tévedett, és az esetek valóban megtörténtek.
Ami azonban tény, hogy az USÁ-ban minden negyedik nőt bántalmaztak vagy gyermekkorában, vagy felnőttként. A bántalmazáson való átesés különféle pszichés tünetekhez vezethet, depresszióhoz, szorongáshoz, emlékezetkiesésekhez, emlékbetörésekhez, hangulati labilitáshoz. Ezt a tünetegyüttest nevezzük poszttraumás stressz zavarnak, és ez a szindróma nagyon hasonlóan jelenik meg a természeti katasztrófát átélt, súlyos autóbaleseten átesett, szimplán „csak” bántalmazott vagy megerőszakolt, haláltábort túlélt, háborúban részt vett személyek esetében.
A poszttraumás stressz zavar gyógyítási módszerei is viszonylag újkeletűek, a huszadik század második felében, a második világhoborút követően dolgozták ki őket a katonákat és a holokauszt-túlélőket kezelő szakemberek. Mint kiderült, a bántalmazás miatt poszttraumás stressz zavaros nők kezelése hasonló megközelítést kíván. A könyv második fele a terápiás lehetőségekről szól, vagyis, hogy pszichoterápiában hogyan kezelendők a trauma okozta tünetek.
+1. Takács Hajnal: Az asszony verve
Nem önsegítő könyv, ugyanakkor érzésünk szerint sokaknak segíthet Takács Hajnal nemrég megjelent riportkönyve. A bántalmazó kapcsolatok lélektanával sok szakkönyv foglalkozik, néhányuk eseteket is közöl, ez a könyv azonban kizárólag a történetekre helyezi a hangsúlyt. A szerző saját bántalmazó kapcsolatát, és néhány más áldozat történetét írta le személyes nézőpontból, vagyis úgy, ahogy ezek a nők barátnőiknek, sorstársaiknak, egymásnak elmesélték.
A történetek megrázóak: többnyire kifejezetten rossz érzés olvasni őkat, hiszen nem szeretünk arra gondolni, hogy szép és igazságos világunkban ilyesmik történnek. Vidéken, talán, meg külföldön, meg az olyan nőkkel, akik meg is érdemlik. Hajnal könyvében ezzel szemben értelmiségi párok és olyan nők jelennek meg, akik az ismeretségi körünkben is lehetnének (mint ahogy a statisztikák alapján egészen biztosan vannak is).
A megrázó és egyben izgalmas történetek ugyanakkor nem csak szörnyülködésre alkalmasak: ítélkezésmentesen végigolvasva érthetővé válik, miért és hogyan lehetséges, hogy értelmes nő ilyen „rosszul választ”, hogyhogy nem veszi észre időben, hogy nem hagyja ott a párját az első pofon után, és hogy ha végül otthagyja, miért meg vissza hozzá? Érthetővé válik, hogy bárki lehet áldozat, ugyanakkor az is kirajzolódik, mi segíthet kilépni a bántalmazó kapcsolatokból, hogyan lehetséges megerősödni és kiutat találni.
