Amikor szülés után, némi komplikáció miatt pár órával később végre megkaptam az újszülött babát, egyúttal megkérdezte tőlem a csecsemősnővér, akarok-e majd szoptatni. Mert ha igen, akkor megmutatja a helyes mellretételt.
Ez megőrült? Hogy lehet ilyet kérdezni? Még jó, hogy akarok szoptatni, csak szoptatni akarok, igény szerint, hat hónapig kizárólag, két éves korig legalább, hiszen máskülönben kövér, allergiás, ostoba és bizonytalanul kötődő lesz a gyerek, és egyébként is az anyatej az egyetlen lehetséges választás, minden cseppje folyékony arany, megvédi anyát a méhráktól és a csontritkulástól, mindig kéznél van, nem kell cumit mosni meg cumisüveget sterilizálni, mit sterilizálni, meg se kell venni az ördögi találmányt, aki mást állít, azt megvették a tápszergyárosok. Ennek már nyolc hónapja. Szoptatok azóta is töretlenül.
Azért jól esne néha pár szem konyakmeggy
Persze, mondjuk ki, a tápszernek is vannak előnyei, egyik-másik miatt irigylem is a tápszeres anyukákat. Lehet tudni például, mennyit evett a baba, amit anyatejes táplálásnál nem csak lehetlen, de felesleges is megmérni, hiszen míg a tápszer összetétele állandó, az anyatejé változik. A tápszeres babát bárki megetetheti, ami a szoptatáshoz képest hihetetlen szabadságot biztosít az anyának, akár sportolni, dolgozni vagy kikapcsolódni szeretne, és az apukák is élvezni szokták az etetést.
A szoptatás szerepe nem csak a táplálás, hanem a megnyugtatás is. Szoptatott babáknál gyakori, hogy mindenre a mellretétel a válasz, így az anya és a baba nem tanulnak meg másfajta, alternatív megnyugtatási módokat: például csak mellen tud elaludni a baba, így más nem tudja elaltatni. Ez persze egyáltalán nem baj, csak akkor okoz nehézséget, ha anya például egy-két napra kórházba kerül, vagy csak szeretne kimozdulni egy este.
A tápszeres babák hamarabb átalusszák az éjszakát, anyukájuk pedig bármit megehet, annyi kávét ihat, amennyit akar, benyomhat mellé egy doboz konyakosmeggyet is, és ha fáj a háta a gyermekcipeléstől, nyugodtan kapkodhatja rá a fájdalomcsillapítót. A tápszerrel etetés nem fáj, nem veszi el az ember kedvét a szextől, és szégyenlős anyukák is etethetnek nyilvánosan.
Az anyatejpótló tápszerek, amelyek a fejlődő világban a rossz higiénés körülmények, fertőzött víz és a hőség hatására gyomor-bélrendszeri fertőzéseket okozhatnak, a fejlett országokban nem jelentenek veszélyt a babák számára.
Hosszú távú következmények
Persze a szoptatás pozitív hatásai nem múlnak el, még felnőttkorban is meghatározza az életünket és az egészségi állapotunkat, szoptattak-e minket gyerekkorunkban, vagy csak a cumisüveg végén lóghattunk. Mégis, a francia nők körülbelül 60 százaléka szoptat egy darabig, a másik 40 százalék még csak el sem kezdi, Franciaország egészségügyi mutatói mégsem rosszabbak a többi, lelkesebben szoptató európai országénál. Akkor hogy is van ez?
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2006-ben összegezte a hosszú távú hatásokról szóló kutatásokat, de mivel azóta nagyjából hatvan újabb kutatás született a témában, 2013-ban ismét készítettek egy naprakész összegzést. Az adatokból az derül ki, hogy valóban vannak hosszú távú előnyei a szoptatásnak, ugyanakkor úgy tűnik, legutóbb kissé túlbecsülték ezeket: ezek általában csak elhanyagolhatóan kismértékű hatások.
Az anyatejes baba karcsú felnőtt lesz?
A tápszerezés kövér felnőtteket eredményez, mint az közismert. Tényleg? A WHO szakemberei a 2013-as összegző adatelemzés során arra jutottak, hogy a szoptatás valamicskével, nagyjából 10 százalékkal csökkentette a felnőttkori elhízás esélyét, de lehet, hogy még ez is túlbecsült adat.
A szakemberek ugyanis arra lettek figyelmesek, hogy a legtöbb kutatást fejlett országokban végezték, a fejlett országokban pedig jellemzően a magas jövedelmű, jól képzett nők szoptatnak, a szegény és képzetlen réteg kevésbé. Az elhízás az utóbbi réteg körében jóval gyakoribb, ami nem feltétlenül a szoptatás, hanem az egészségtelen étkezés és életmód hatása.
Ezzel szemben például Brazíliában nincs ilyen különbség, ott a szegény és gazdag rétegek nagyjából egyforma lelkesedéssel szoptatnak, és ebben az országban nem is jött ki, hogy a szoptatásnak védő szerepe lenne az elhízás ellen. Szóval könnyen lehet, hogy amit a szoptatás védő szerepének gondolunk, az valójában a magas jövedelmű, jól képzett, feltehetően egészségesebben étkező család védő szerepe: a hatás egy része inkább azon múlik, van-e pénze anyánknak lazacra és jégsalátára.
Magas vérnyomás, koleszterinszint
A szoptatásnak van egy minimális védő hatása a felnőttkori magasvérnyomás ellen: az értékelhető mintaszámmal végzett kutatásokban átlagosan 0.48 Hgmm-rel alacsonyabbnak bizonyult a gyermekkorban szoptatott felnőttek vérnyomása (ez nem igazán jelentős különbség, összehasonlításképpen: a sószegény diéta 6.44 Hgmm-rel csökkenti a vérnyomást).
Itt is felmerül a szülők társadalmi helyzetének védő hatása – egyelőre úgy tűnik, talán valamennyit számít a szoptatás, de ez a hatás eltörpül a többi vérnyomást befolyásoló tényező (sport, étkezés) mellett.
A koleszterinszintet még kevésbé érinti a dolog: míg 2007-ben még úgy tűnt, a szoptatás csökkenti a magas koleszterinszint esélyét, az azóta megjelent vizsgálatokat is figyelembe véve ez nem mutatható ki. Felnőve ugyanolyan koleszterinszintjük lett a szoptatott és nem szoptatott babáknak.
Jó, de legalább okos lesz?
A szoptatott gyerekek állítólag okosabbak, mint tápon sínylődő társaik: már 1929-ben leírta két kutató, hogy a szoptatott gyerekek 7 éves korukban jobban szerepelnek az IQ-teszteken. A témát azóta is bőszen kutatják, ugyan egyes tanulmányok szerint a hatás inkább annak tudható be, hogy a szoptatott csecsemőkkel átlagban többet is foglalkoztak anyáik. Mások az anyatejben lévő telítetlen szírsavak idegrendszeri hatására gyanakszanak, ezekre ugyanis szükség van az agy fejlődéséhez.
A WHO szakemberei az IQ és a szoptatás közötti összefüggést vizsgáló eddigi kutatásokat is összesítették. Figyelembe vették az anya IQ-jának módosító hatását is, és még így is arra a következtetésre jutottak, hogy a szoptatott babák IQ-ja valóban egy hangyányit magasabb. Átlagosan 2,19 ponttal.
A szakemberek is felhívják a figyelmet arra a tényre, hogy 2,19 IQ-pontnak vajmi kevés gyakorlati jelentősége van. Ez tényleg nagyon picike eltérés: a mindennapokban használt IQ-tesztek jó része ennél nagyobb hibahatárral mér. Az IQ részben örökölt, részben függ csak környezeti hatásoktól, amelyek közé például a megfelelő táplálkozás és az ingergazdag környezet tartoznak. A 3 évig tartó zenetanulás egy kanadai kutató szerint mindjárt 7 IQ-pont emelkedést eredményezett, szóval ha már nem szoptattuk a szerencsétlen gyereket, legalább vegyünk neki egy hegedűt.
Egyáltalán mi számít szoptatásnak?
A fent idézett WHO-tanulmányban összegzett kutatások között olyan is volt, ahol a rövid és a hosszú ideig tartó szoptatást hasonlították össze, és olyan is, ahol anyatejet sosem ízlelt tápszeres babákat vetettek össze olyanokkal, akik legalább egy rövid ideig kaptak. De mi számít rövid időnek és mi hosszúnak?
Egy nemrég megjelent felmérés során több évtizedig figyeltek szoptatott és nem szoptatott babákat. Az anyatejjel tápláltak felnőve 24 százalékkal nagyobb eséllyel tudtak társadalmilag előbbre lépni, illetve 20 százalékkal kisebb valószínűséggel csúsztak lejjebb a ranglétrán. A kutatók kétféle mechanizmust feltételeztek a hatás mögött: az anyatejben lévű telítetlen zsírsavak idegsejtképződést elősegítő hatását, és az anya és gyermek közötti közvetlen testi érintkezés stresszcsökkentő szerepét.
Ebben a kutatásban sosem szoptatott és minimum négy hétig szoptatott babákat hasonlítottak össze, vagyis azok a csecsemők, akik életük első négy hetében kaptak anyatejet, nagyobb eséllyel lettek sikeresebb felnőttek. A szoptatás előnyei tehát az első pár hétben a legkifejezettebbek, valószínűleg azért, mert ilyenkor a legérzékenyebb a baba idegrendszere – azaz nem volt szükség hónapokra, négy hét is elég volt, hogy mérhető hatást idézzen elő.
Akkor nem is kell szoptatni?
Ha van rá lehetőség, akkor az első hónapban azért meg kellene próbálni: az anyatej a legjobb a babának, mind összetételét, mind csomagolását tekintve. Az anyatejes táplálás előnyei legkifejezettebbek az élet első néhány hetében.
Ugyanakkor nem szabad túlbecsülni ezeket a hatásokat, nem rossz anya, nem árt a gyerekének az, aki nem tud (neadjisten nem szeretne! Ezt már komolyan csak zárójelben merem ideírni) hónapokig szoptatni, vagy aki tápszerkiegészítésre szorul. Az anyatejes táplálás hosszútávú, azaz felnőttkorban is észlelhető előnyei léteznek ugyan, de olyan kismértékűek, hogy kevés gyakorlati jelentőséggel bírnak: nem éri meg, hogy bűntudat gyötörjön miattuk.
