Az érzelmi intelligencia gyerekkorban olyan, egyszerű dolgokkal is fejleszthető, mint mesehallgatás, vagy játék. Hogyan adjunk boldogító útravalót?
Ha megpróbálnánk megfogalmazni a családi élet, a gyermeknevelés célját, talán sokak számára valami olyasmi lenne, hogy egyfelől szeretné biztonságban, épségben felnevelni gyermekét, másfelől ha lehetséges, szeretné megtanítani neki, hogyan lehet boldog.
Ezért olyan fontos a szülőknek, hogy már a várandósság és a szülés élménye megalapozza a későbbi jó kapcsolatot, hogy olyan iskolát sikerüljön találni, ahol mindent megadnak a gyereknek a későbbi boldoguláshoz, és persze ugyanerre törekszik a szülőpár otthon is.
Azzal együtt, hogy a pszichológia az utóbbi években különösen nagy hangsúlyt helyez a boldogság feltételeinek a megtalálására, természetesen nincs egyszerű recept.
Sok múlik a hozott adottságokon, a veleszületett temperamentumon, amihez aztán jól, vagy kevésbé szerencsésen illeszkedik a család és a külvilág, és végül sok-sok bonyolult egymásra hatás eredményeként alakul ki, kivé is válunk. Ezzel együtt is sokat tehet a szülő azért, hogy a gyerek megtanulja jól érezni magát a bőrében, jól beilleszkedni a társadalomba.
Az érvényesüléshez érzelmi intelligencia kell
Az EQ összetevői
Az érzelmi intelligencia komplex képességek összefoglaló megnevezése. Ide tartozik:
Az önismeret
Az ambíció, a törekvések, a szívósság
Az önkontroll, a vágyak és indulatok kézben tartása, a hangulatváltások fékentartása
Az empátia, a képesség arra, hogy mások lelkiállapotában eligazodjunk, az érzelmeikkel tisztában legyünk és a közös hangnemet megtaláljuk
Képesség a belátásra, változásokra, konzekvenciák levonására
A személyiség fejlesztésére tett igyekezet
A kutatások azt mutatják, hogy ahhoz, hogy megtaláld a helyed az életben,sokkal fontosabb az ún. érzelmi intelligencia, mint az általános intelligencia, amit az IQ tesztek mérnek.
Az érzelmi intelligencia olyasmit jelent, hogy értjük magunkat és másokat az érzelmek és szükségletek szempontjából, és tudunk is ezekre reagálni. Aki jó érzelmi intelligenciával rendelkezik, az el tudja viselni önmagát. Ez fejleszthető képesség, a család segíthet a kialakításában azzal, hogy érzelmileg biztonságos közeget nyújt, ahol tudja a gyermek, bármit is tesz, a szülők szeretetét nem vesztheti el.
Hozzájárul az érzelmi intelligencia fejlődéséhez a mese hallgatása (nem nézése TV-ből!), a játék, később pedig mindenféle művészeti tevékenység. Utóbbi az élmények átélését és magát az alkotást jelenti, semmiképp sem azoknak a műveknek kötelező átkínlódását, amiket ismerni „illik”.
A visszajelzéssel ne spórolj, mert az árt a gyereknek
A gyermek életében mindenképp van egy életkor, amíg a külső visszajelzések rendkívül fontosak számára. A kisiskoláskorban különösen nagy súlyt kap a teljesítmény létrehozása, és mások általi elismerése, de persze már a kisebb gyermek is azonnal szalad a friss rajzzal a szülőhöz dicséretre várva.
A kamaszon nem látszik, hogy adna apja vagy anyja véleményére, legalábbis sokan így értelmezik a serdülő tüskésségét. Holott éppen a fokozott sértődékenységből sejthető, hogy nagyon is húsbavágó minden, ami a szülőktől érkezik. A felszínes dicsérgetést valószínűleg elutasítja, azonban nagyon igényli, hogy képességeit őszintén, mélyen elismerjék. Fontos tehát, mikor milyen visszajelzést kap a gyermek.
Művészet megtalálni az egyensúlyt az őszinteség, és aközött, hogy ne sértsük meg a gyermek érzékenységét. Találkoztam olyan klienssel, aki harminc éves kora fölött is emlékezett, hogy kiskorában anyja egyszer leszólta rajzát.
Kettesről hármasra javítani munka - értékeld!
A gyermek minden életkorban sérülékeny, így fontos az óvatosság. Azonban nem teszünk jót, ha a gyermek teljesen átlagos képességeit állítjuk be emberfelettieknek, mert zavart fog benne kelteni, mikor látja, hogy az iskolában és más közegekben másként értékelik. Tehát mondhatjuk, hogy tetszik a rajz (ami tényleg tetszik, hiszen ő festette, belőle mutat meg valamit), de ne állítsuk, hogy nagy festőművész lehet belőle, ha erre semmilyen jel nem utal. És fontos, hogy ne csak az objektív eredményre reflektáljunk, hanem inkább a befektetett energiára. Őszinte dicséretet érdemel, ha kettesről hármasra javított kémiából, ha e mögött munka áll.
A legfontosabb persze az, hogy mi magunk fogadjuk el őt olyannak, amilyen, hiszen ezzel tanítjuk meg legjobban, hogy ő is ezt tegye magával és környezetével. Ne féljünk, elkényeztetett gyermek nem abból lesz, akit túlzottan szerettek szülei, hanem aki fontos területeken érzelmi nélkülözést szenvedett, és ezt máshonnan (például érdemtelenül szerzett dicséretből, figyelemből) kénytelen pótolni.
