Az infó pultban ücsörgő fiatal alkalmi munkavállalók valószínűleg már reggel óta nyalogatják az ágyas cigánymeggyet, mert elfelejtettek poharat adni nekünk. Mindegy is, megoldottuk máshogy, bent voltunk, és volt poharunk is végre. A Brill Pálinkaház nem hazudtolta meg nevét, csilingelő italaik valóban arany foglalatba kívánkoznak. Egy kis családi vállalkozásról van szó, de minőségben, tudásban a hazai mezőny élvonalába tartoznak.
Egyik büszkeségük a Chardonnay törkölypálinka 2006 (40%), ami 2007-ben ezüstérmet nyert a HunDeszt-en. A pálinka másfél évet töltött eper- majd öreg tölgyfahordóban. Színe alig észrevehetően halvány szalmasárga. Illatában megtalálhatók a fajtára emlékeztető jegyek, emellett gyümölcsösség és lágy fatónus jellemzi. Szájba véve finom, elegáns törkölyösséget érzünk egy kis vaníliával, utóíze közepesen hosszú.
Nem csak a naptól vert a víz
A Békési Pálinka Zrt. standjánál megízleltük a békési szilvapálinkát. A Körösök völgyében létrejött különleges klímának köszönhetően a békési táj jellegzetes gyümölcse a veresszilva. Ebből a gyümölcsből készül ez a csodálatos szilvapálinka, mely ízével és zamatával a magyar pálinkaválaszték egyik valódi kuriózuma. A fahordós érlelésnek köszönhetően aranyló színe és kellemes vaníliás, lágy íze valóban elvarázsolt minket. Erre a fajta anyagra mondják, hogy itatja magát. Kicsit arrébb, a Gyulai Pálinka Manufaktúránál is a szilvára buktunk: az érezhető virágillat és az édes szilva erotikus találkozása balzsamossá zsongította a délutáni nap tüzét.
Az Év Szilvapálinkája a rendezvény történetében újdonságnak számít. Ezt a különleges párlatot az ország pálinkafőzői készítették prémium szilvapálinkáik házasításával, amelyet a fesztiválon kóstolhatnak meg először a látogatók. A limitált mennyiségben készült párlat igazán különleges, és exkluzív csomagolásban haza is vihető.
Fesztiválkártyával fizetni szívás
Az Árpád Pálinka családi vállalkozás. 1978 óta aktív a szeszfőzésben, saját gyümölcsből dolgoznak, és csak az egészséges és tiszta daraboknak engedik meg, hogy pálinkává alakuljanak. Tőlük nem kóstoltunk meg semmit, mert időközben lemerült a kártyánk. Apropó, kártya: a tavalyi évhez hasonlóan, az idei fesztiválon szintén nem cseng a pénz, ugyanis egy feltöltő kártyát kellett addig etetni lóvéval, amíg kívántuk. Így a látogató úgy érezte, hogy nem pénzt herdál, hanem egységeket. Nem tudjuk, ki hogy van vele, de ez a kártya dolog rettenetesen idegesítő tud lenni. Sor áll a gépnél, ahol feltölthető, aztán sorban állunk vele a standnál, ahol inni szeretnénk. Végül kiderül, hogy a rápakolt tízezer forint kevés volt, újabb sorbanállás a gépnél. Hazafelé marad még rajta pár százas, amit nem esik jól a fesztiválszervezők zsebében hagyni. Utáltuk!
A Pannonhalom Pálinkárium is felverte a sátrát, és mennyei pálinkával járultak hozzá a látogatók kóválygásához. Találtunk náluk egy igazi érdekességet, ami a Pannonhalmi Szivarpárlat névre hallgat. E párlatkülönlegesség alapját az érlelt pannonhalmi törkölypálinka adja. Ezt a törkölypálinkát gesztenyefahordóban évekig érlelik, majd többéves borpárlattal elegyítik, tölgyfahordóban érlelt caribi rummal. Fogyasztását szobahőmérsékleten javasolják egy elegáns szivar társaságában. A szivarozást inkább kihagytuk.
Levezetésképpen megnéztük a Bolyhos Pálinkaműhely kínálatát és belenyaltunk az ágyas cigánymeggybe meg a fügepálinkába. Hát, az alkoholt éreztük, de az élő gyümölcsös aroma valahogy elmaradt.
Ne csak igyunk, együnk is
Tavaly már bevált a Malackarajos Péter Annával kiegészült stand, akkor mindenféle furcsaságot töltöttek bélbe, például pacalt, úgyhogy idén is náluk ettünk. A meglehetősen hülye név ellenére - Szilvagányok - idén is hozzák a formájukat, a kaja jó volt, fesztiváli árakon.
Pörgelepény gomolyasajttal és kellel töltve, szilvacsatnival és a pörgelepény malachússal, aszalt szilvás édeskömény-salátával volt a kedvencünk. Itt valami tortillaszerűséget kell elképzelni, benne a töltelék, malac vagy gomolya, és mellette saláta. Nem kislányoknak való adag, de megéri az árát. A legolcsóbb étel 1500 forintba került, de inkább 2000 egy adag, még szerencse, hogy nem harmincötre végződik az ára, akkor hogy tudnánk a bosszantó kis helyi bankkártyával kifizetni úgy, hogy lehetőleg egy fillér se maradjon rajta, amikor hazafelé vesszük az irányt?
Véres kutya ezerötért
A kacsamájas szilvás rétesben nem is maga a rétes, hanem a mellé kanalazott babérhab volt az igazi extra, de kedvencünk akkor is a Blood dog szilvamustárral. Ez utóbbit kötelező megkóstolnia annak, aki kilátogat. Elsőre elég meghökkentő az elképzelés, de gondoljunk csak a véreshurkára, rögtön jobban csúszik majd a véres kutya is, ami nem más, mint vérpuding isteni friss bagettben, mellé a szilvamustár. Kár, hogy a marhaoldalasra csokis szilvafénnyel, és a tavaszi szilvás fehérbabfőzelékre kacsakolbásszal már nem jutott kapacitásunk, pedig a kacsakolbász az egyik kedvencünk.
Ettünk volna valami desszertet, de úgy tűnik, itt férfiak főznek, legalábbis meglehetősen férfias felfogásban, amibe a desszertek már nem fértek bele, de az is lehet, hogy ha még több pálinkát iszunk, akkor csak húst kívántunk volna, és semmi édességet.
Drága fesztivál, jó pálinkák
Összességében azt kell mondjuk, a pálinkafesztivál nagyon drága. Akkor is az, ha tisztában vagyunk azzal, hogy hány kiló gyümölcs kell egy liter jó pálinkához, és el tudjuk képzelni, hogy mennyibe kerül kibérelni a Budai vár területét.
