Szamárköhögés fertőzés jelent meg az egyik Pest megyei iskolában, eddig négy embernél igazolódott a betegség. A hír rosszul hangzik, de azért pánikba esni senkinek sem kell, Magyarországon évente átlagosan 25 esetet regisztrálnak. Mivel ez egy erősen fertőző, és a csecsemők és az egészen kis gyerekek számára igen veszélyes betegség, már két összefüggő eset is járványnak minősül.
A hasonló estekben újra és újra fellángol a vita a kötelező védőoltások szükségességéről, hatékonyságáról és arról, mennyire kockáztatja a teljes közösség egészségét az, aki nem oltatja be a gyerekét. Ez várhatóan most is így lesz, mivel a betegség egy Waldorf iskolában jelent meg, ahol az oltatlan gyerekek aránya az átlagosnál nagyobb, pedig információink szerint eddig három tanár és egy szülő betegedett meg, gyerek pedig egy sem.
A gyerekek 11 éves korukig (elvileg) összesen hatszor kapnak oltást a szamárköhögés ellen, 1 éves korukig háromszor, aztán 18 hónapos, 6 éves és 11 éves korban. Az oltások védőhatása idővel csökken, felnőttkorra a védettség akár el is tűnhet, ezért sok orvos például tervezett terhesség előtt javasolja a leendő szülőknek is egy újabb emlékeztető oltás beadását, hogy így is védjék a születendő csecsemőt.
Mit tud az oltás?
Fontos tudni, hogy attól, hogy valaki minden szamárköhögés elleni oltást megkapott, még nem 100 százalékig védett a betegség ellen, becslések szerint nagyjából 80-90 százalék eséllyel ússza meg a betegséget, ha találkozik a kórokozóval. Az amerikai Járványügyi Központ adatai szerint a nem oltott gyerekek esélye nyolcszor nagyobb, hogy megkapják a fertőzést, ha találkoznak vele.
A beoltott, de mégis megbetegedett páciensek kevésbé fertőznek, náluk a betegség lefolyása enyhébb, a tünetek kevésbé erősen jelentkeznek, kisebb az esélye a szövődményeknek és a kórházi kezelésnek is.
Dr. Molnár Zsuzsanna az Országos Epidemiológiai Központ Járványügyi Osztály epidemiológus főorvosa magyarázta el, hogy mit kell tudni a szamárköhögésről.
Mi is az a szamárköhögés?
A szamárköhögés (kórokozója a Bordatella pertussis baktérium) típusos esetben jellegzetesen három szakaszban lezajló betegség. 1-2 hétig tartó, légúti hurutos jelek vezetik be („hurutos szakasz"), főként éjszakai köhögéssel, majd a tünetek egyre súlyosabbá válásával alakul ki a „paroxysmalis köhögés szakasza". Erre jellemző a 4-6 héten át fennálló, rohamokban jelentkező, kínzó köhögés, a hangos, húzó belégzés („szamár-ordítás"), és a rohamot befejező hányás. A tünetek enyhülésével, majd fokozatos megszűnésével, 2-3 hét alatt zajlik le, a „rekonvaleszcens szakasz". A légúti ingerek vagy izgalom kiváltotta köhögés, azonban még hónapokig a szamárköhögésre emlékeztető lehet.
A szövődmények különösen csecsemő- és fiatal kisdedkorban gyakoriak. Az utóbbi években mind több megfigyelés mutatja, hogy a pertussis nem csupán a gyermekek betegsége, hanem serdülőkben és felnőttekben is előfordul.
A felnőttkori fertőzés akár 50%-ban is klinikai tünetek nélkül zajlik, ezek esetleg a csecsemők és gyermekek megbetegedéseinek fertőző forrásai is lehetnek. Az idősebbek körében kialakuló járványok oka, hogy az immunitás a kor előrehaladtával hanyatlik, függetlenül attól, hogy a szamárköhögés elleni védettség az oltásnak köszönhetően vagy természetes úton (pl. korábbi fertőzés) alakult ki.
Az oltott és a baktériumot hordozó gyermekek, esetleg felnőttek „csendes rezervoár"-ként szerepelnek, klinikai jelek nélkül is, a fertőzések közösségen belüli átvitelében. A felnőtteket ellátó orvosok figyelmét fel kell hívni arra, hogy a pertussis nem kizárólagosan gyermekbetegség, hanem előfordulhat a serdülőkben és felnőttekben egyaránt. A fertőzés az esetek többségében cseppfertőzéssel terjed, de ritkán közvetlen érintkezés vagy tárgyak révén is terjedhet.
Mennyire volt gyakori betegség ez régen, és milyen gyakran fordul elő mostanában?
Magyarországon a pertussis (szamárköhögés) 1931 óta tartozik a bejelentésre kötelezett fertőző betegségek közé. A II. világháború előtt a megbetegedések évi száma 6 000-10 000 között változott, majd az 1940-es évek végétől kezdődően jelentős emelkedés kezdődött. 1953-ban kiemelkedően nagy járvány fordult elő, közel 57 000 megbetegedést regisztráltak. A pertussis elleni védőoltás Magyarországon 1954 óta kötelező.
A megbetegedések száma az elmúlt 24 évben
A DPT (DiPerTe) vakcina alkalmazásával a megbetegedések száma erőteljesen csökkent. - Az 1989-1998 közötti években az átlagos évi megbetegedési szám 4 volt,
- míg 1999 és 2008 között 19 megbetegedést regisztráltak átlagosan évente.
- 2007-ben és 2008-ban is egy-egy általános és középiskolában derítettek fel pertussis járványt. 2009-től a 11 éves kori DT oltást felváltotta a diftéria, tetanusz és acelluláris pertussis komponenst tartalmazó oltóanyaggal végzendő (dTap) emlékeztető oltás. Azóta iskolai közösséget érintő járványt nem jelentettek.
- Az elmúlt 5 évben a megbetegedések száma évente átlagosan 25 volt.
Mennyire védett Magyarország?
Az életkorhoz kötött DiPerTe védőoltásokkal történő átoltottság hazánkban 99 százalék feletti, a védőoltások célja elsősorban a súlyos, akár halálos kimenetelű csecsemőkori pertussis megbetegedések megelőzése.
Mi a teendő, ha felbukkan a betegség valahol?
A beteget el kell különíteni az oltatlan csecsemőktől, gyermekektől, és célzott antibiotikum terápiában (erythromycin) kell részesíteni. Az antibiotikumos kezelés megkezdést követő 5-7. napon a fertőzőképesség megszűnik, így az elkülönítés az antibiotikum terápia megkezdésétől számított 1 hét után feloldható.
Mit tesz az ÁNTSZ, ha fertőzést jelentenek?
A szamárköhögés előfordulásánál már két összefüggő eset is járványnak minősül. Gyermek-közösségben előfordult megbetegedések esetén az oltási könyvek ellenőrzése megtörténik, és amennyiben elmaradt vagy hiányzó védőoltásra derül fény, (nemcsak DiPerTe!) abban az esetben intézkedés történik, hogy a gyermek utólagosan haladéktalanul megkapja a védőoltás(ai)t.
