Ha már az előző részben kifejtettem, miért is jó szerintem a rend a gyerek(es)ek életében, akkor érdekességképpen azt is elmondom, nálunk hogy néz ki egy nap – nagyjából. Lehet irigykedni, hogy mennyire csodálatos ember, társ, apa vagyok. Vagy éppen lehet jól lesajnálni.
Mielőtt elindulna a nap, annyit még, hogy nem igazán vagyok meggyőzve az asztrológia hitelességéről, nem is nagyon foglalkozom vele, de Eff is és Jé is Bika, és valahogy nagyon passzol rájuk az alap csillagjegyi leírás. Szeretnek rendszerben létezni.
6:36
Ennyire van beállítva az ébresztőóra. Jobb esetben magamtól is kábé ilyenkor szoktam ébredni. Az első dolog a klotyó és némi kókadozás. Ha Á-nak szerencséje van, akkor Jé nem ébredt fel éjszaka, hanem csak ilyenkor. Általában ott röhögcsél már az ágyában, mostanában néha már állva. Szopni már nem szopik, de még kap tápszert, úgyhogy én is meg tudom etetni, ha úgy jön ki a lépés. Ha pedig evett, akkor már általában nem alszik vissza, úgyhogy megy a járókába, én meg készítem a reggelit.
Hét-fél nyolc
Eff is felébred, és ordibál, hogy menjek már. Mert segíteni kell kicipzárazni a hálózsákját. Ha nem ébred fel magától, akkor fel-felmegyek ébresztgetni. Közben a hátunk mögött is történnek dolgok: eldugja valahova a hálózsákját, amit este hosszasan kell keresgélnem. Egyrészt azért, mert tényleg nem találom, másrészt azért, mert különben szól, hogy ne találjam meg olyan gyorsan. Issza a reggeli kakaót, közben megy a mese a tévében.
Negyed kilencig
Kávé után én a teraszon elszívok egy cigit. Többé-kevésbe titokban, mert Eff mindig mondja, hogy nem szabad. Ha meg előtte gyújtok rá, akkor mindig szól, hogy dobjam el, én erre azt mondom, hogy jó, és aztán teljesen jogosan szóvá teszi, hogy apa mindig csak később dobja el.... Fürdés közben Eff kakilásra ösztönzése (ami majd külön fejezet), majd leviszem a kutyát.
Háromnegyed kilencig
Kellene beérni az oviba. Nem mindig jön össze.
Az úton
Oviba menet – különböző szerepjátékok, ezredszer ismételve, meg ömlengés Gorilla nagybátyámról, aki nálunk sokkal jobb fej. Például hogy szuzikija van, mert az a leggyorsabb, meg van egy egész háza csak az állatainak, meg Dél-Amerikában él, és ha én olyat csinálok, ami nem jó, akkor belém bokszol, mert sokkal erősebb nálam. Az oviban gyorsan megy a dolog, nagyon ritka a hiszti. Beadom, Eff meg felszólít, hogy mondjam meg anyunak, hogy turbógyorsan menjen érte, majd elrohan. Amúgy az óvoda a titkok birodalma, nem nagyon árulja el, ott mi is történik nap közben. Mondjuk nem ebédel, ezt tudjuk.
Este fél hét-hét
Idáig a család, mint olyan, nekem nagyjából kikapcs. Ez jó is meg rossz is. Amikor belépek az ajtón, Eff kérdezi, hogy hoztam-e valamit. Minden este elmondom, hogy nem lehet mindig hozni valamit. Erre azt mondja, hogy de mindig ezt mondom, és soha nem hozok semmit. Jé közben röhög rám. Leviszem a kutyát, amikor felérek, Eff újra kérdezi, hoztam-e valamit. Mondom, hogy Ká kakiját felhozhattam volna. Ekkor már általában túlvan a fürdésen, ha nincs, akkor én fürdetem. Kajál, mesét néz.
Nyolctól mondjuk fél kilencig
Indul az esti szertartás. Egy kis vadulás, Jé kajájának, fürdetésének előkészítése, majd Effel fogmosás, pisilés számtalan elrohangálással, könyörgéssel. Nagy nehezen elérünk a mi hálószobánkba, ahol próbálok mesélni, de nem nagyon figyel oda. Aztán be a saját szobájába. Még nem az ágyba, mert előbb elbújik, aztán keresnem kell. Ha végre bent van az ágyban, akkor még kitalálja az aktuális esti beszédtémát – beszéljünk a felhőkről, vagy a léről, ami kifolyik az emberből, ha összenyomják, vagy csak a szerveinkről. Amikor otthagyom, akkor azért még megfenyeget, hogy ha pisilnie kell vagy szomjas, úgyis kiabál.
Vége?
És itt lenne a vége egy ideális napnak, mert elvileg ilyenkor Jé is alszik már. Ha lenne ideális nap. Mondjuk az időpontok nagyjából helytállóak, de az éjszaka kiszámíthatatlan. Jé vagy a fogával szenved, vagy tele van takonnyal, és két óránként le kell szívni, meg hallgatni a vinnyogását. És persze Effel is sikerül mindennap jó néhányszor összeveszni valamin, és akkor elviselni a hisztit, meg keménykedni vele, néha feleslegesen, ha épp én sem vagyok jó passzban. Ha utánaszámolunk, az mindenesetre szánalmas, hogy kábé mindössze 4-5 órát vagyok velük, és ez még nem is a legrosszabb. Unalmas? Hát ez egy ilyen műfaj.
