Meglepő lehet, de igaz: az ókori rómaiaknak legalább olyan fontos volt a higiénia, mint a mai embereknek. Naponta kétszer is tisztálkodtak, a nőknek pedig külön piperekészletük is volt, épp mint manapság.
Az ókori rómaiak fürdői nem különbözhettek sokban a mai budapesti gyógyfürdőktől.
A fürdők nemcsak a tisztálkodás helyszínéül szolgáltak
Tekintve, hogy akkoriban a saját fürdőszoba még luxuscikknek számított, nagyrészt közfürdőkben tisztálkodtak az emberek. Mindemellett az is igaz, hogy az ókori római fürdők sokkal többek voltak a helynél, ahol megmosakodtak az emberek, hiszen egyfajta wellness központként is funkcionáltak.
Így működött az ókori Róma internete: villámgyorsan terjedtek rajta az információkMeglepő, hogy már az ókorban is működött egy olyan rendszer, amely hasonlított a mai internetre.
Tovább olvasom
Az ókori rómaiak naponta kétszer mosakodtak, reggelente általában csak az arcukat frissítették fel, de az esti tisztálkodás már egy egész hosszú szeánsz volt. Már délután megérkeztek a fürdőkbe, és egészen estig ott is maradtak. A fürdők egyfajta közösségi térként is szolgáltak, amihez hozzájárult, hogy óriási befogadóképességük volt. Diocletianus császár idején például 2000 főt is be tudott fogadni egy közfürdő.
A fürdőknek megannyi szolgáltatásuk volt, mint például a masszázs, amelyet a polgárok általában rabszolgáikkal végeztettek el, de akinek nem volt saját rabszolgája, azzal a fürdő „személyzete” foglalkozott. Emellett sporthelyiségek, könyvtár és szalonok is megtalálhatóak voltak a fürdőkben, ahol enni és inni is kaptak a vendégek.
Ilyen volt az ókori rabszolgák élete valójában: évente egy napra uraikat tehették szolgájukkáA rabszolgák élete nem volt könnyű. Az ókori Rómában a rabszolgák évente csak egy alkalommal kaptak szabadnapot.
Tovább olvasomA sporthelyiségekben a labdajátékoktól kezdve egészen a birkózásig sok mindenre volt lehetősége a vendégeknek, nagyobb részt a férfiaknak.
Az ókori rómaiak számára a fürdés egy egész szeánsz volt
A fürdés, mint már fentebb említettük, hosszú rituáléként működött, több fürdőhelyiség végiglátogatásából állt, és a végén egy nagy lakomával záródott.
Az ókori rómaiak nem sajnálták az időt a kikapcsolódásra.
A legtöbben egy bizonyos sorrendet tartottak a fürdőszeánsz során, amely Catherine Salles kutatása szerint a következőképpen nézett ki: egy tepidárium nevű kellemesen meleg helyen kezdtek, ahol a lépcsőn ülve locsolták magukra a langyos vizet. Ezután következett a gőzfürdő, majd a 40 fokos termálvíz, vagyis a caldarium, ahol alaposan végigdörzsölték testüket egy speciális vakaróval, mely fémből készült. Ezt követően kádfürdőt vettek, ahol a lazításé volt a főszerep. Utána vagy visszatértek a tepidáriumba, vagy még a frigidárium felé vették az irányt, hogy hidegfürdőt vegyenek.
A fürdőkben a nők és a férfiak egyaránt megjelenhettek, valamint a rabszolgán át a kispolgáron keresztül egészen a gazdag emberekig mindenki jelen volt. Társadalom-összehozó ereje ellenére ugyanakkor a férfiak és a nők nem lehettek egyszerre a fürdőkben, a délelőtti órákban csak a nők, délutántól napnyugtáig pedig a férfiak következtek.
Az ókori rómaiak nagy csodát adtak a világnak
A fürdők higiénikusságát egyértelműen a vízvezetékeknek köszönhették az ókori római polgárok. Ezen kívül rossz higiénia jellemezte a birodalom lakóit, a városaik utcáit ellepte a szemét, és rengeteg betegség ütötte fel a fejét.
A betegség terjedésének oka a rossz élelmiszer-higiénia és a téli időszakban a tönkrement utcákon lévő víztócsák voltak. Ezek olyan betegségek terjesztőivé válhattak, mint a malária
A birodalom lakosságának körülbelül 15 százaléka halt meg valamilyen járványban, ami a hiányos higiéniából fakadt.
A vízvezetékek azonban sikeres találmánynak bizonyult, amelyet a mai napig alkalmazunk. A vezetékek segítségével friss és tiszta maradhatott a víz, valamint a birodalom több pontjára is képesek voltak elszállítani azt.
Az ókori rómaiak fürdőiből maradt számunkra is valami
A mai napig fennmaradtak ókori római fürdők maradványai, a leghíresebb az angliai Bath-ban található, amelyhez érdekes legenda is fűződik. A történet úgy szól, hogy Bladud herceg Athénban tanult, ahol elkapta a leprát. Ezért hát visszatért Angliába, viszont családja félt a kórságtól, ezért száműzték a fiút, akiből sertéspásztor lett. Az állatok is elkapták a betegséget, azonban miután dagonyáztak egyet a sáros forrásvízben, egykettőre meggyógyultak. Bladud ezt csodának hitte, majd ő is megfürdött a mocsaras vízben, és ő is meggyógyult. Háláját azzal fejezte ki, hogy felépítette Bath városát a források köré. Egy másik híres maradvány, amelyet egy ismeretlen császár építtetett Caracallában, a harmadik századból maradt az utókorra.
Elképesztően furcsán ettek a rómaiak, és nem csak a madártoll használata miatt. Ebben a cikkünkben megmutatjuk, még miért.
Így ettek a rómaiak: nem csak a madártoll furcsa használata meglepő benneA rómaiak étkezési szokásai nagyon eltértek a maiaktól, mutatjuk, miben.
Tovább olvasom
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
