Erős Antónia

Erős Antónia megküzdési technikája mindig függ attól, hogy mekkora a probléma, amivel szembe kell néznie. A televíziós műsorvezető által felállított sorrendben ugyanúgy helye van az egyszerű hangulatingadozásokon enyhítő, elcsendesülős kávézásnak, valamint a mély és hosszú válságokat kezelő baráti beszélgetéseknek, illetve a tudatos jelenlétnek is.

„Lelassulok, és rájövök, hogy mindenre van megoldás”

„Van, amikor elég egy kávé a teraszon. A kedvenc kávézó teraszán akár még télen is, ha picit süt a nap…, a lényeg, hogy nyugalom vegyen körül. Ilyenkor megpróbálom magamba szívni mindazt, ami körbevesz: a napfényt, a kávé finom illatát, és élvezem a harmóniát.”

„Nyilvánvaló, hogy ezzel nem egy nagyon mély, hosszú válságot szoktam megoldani, hanem igyekszem csitítani a hangulatingadozásokat, melyeket a bennünket érő, hirtelen jelentkező nehézségek miatt élünk meg.

A Covid vagy a háború okozta lelki válság nem ilyen, hiszen hosszan tartó. De ezek az apró pillanatok akkor is adhatnak felüdülést, ha csak átmeneti időre szólnak. Segítenek abban, hogy kicsit lelassuljak, lehiggadjak, helyre tegyem magamban, hogy mi is történik velem. Azokban a pillanatokban épp nem a gondok megoldására koncentrálok, hanem arra, hogy egy kicsit ellazuljak, de ez segít aztán továbblépni a megoldás felé.”

„Ott van ő, csak azért, hogy én jókedvű legyek”

„Az elmúlt néhány évben ismertem csak fel, hogy mennyire sokat tud segíteni egy kutya. Nekem sosem volt, most pedig már három éve velünk van Max, az olasz agarunk. Az ő jelenléte mindig vissza tud rántani, és a legrosszabb kedvemben is elkezdek mosolyogni, amikor ott szökdécsel előttem, és csóválja a farkát, mert menne kifelé a lakásból. Ezzel mindig helyre rakja a rosszkedvemet, és rájövök, hogy tulajdonképpen semmi okom nincs szomorkodni.”

„Nagy felfedezése az életemnek, hogy az ő jelenléte milyen elképesztő kiegyensúlyozó erővel bír.

Ott van egy lény, csak azért, hogy én jókedvű és elégedett legyek, hogy örüljek. Amit ő tesz, az egy igazi, önzetlen lelki szolgálat, amiért nem vár cserébe semmit, csak azt, hogy legyen jobb a hangulatom, egyszerűen azért, mert ő velem van.” 

„Csak az adott pillanatra koncentrálok”

„Az igazán nehéz időszakokban többféle megküzdési módszert szoktam alkalmazni. Ilyenek a relaxációs technikák, vagy a mindfulness. Ez utóbbi vált be igazán nekem. Ezt néhány éve tanultam meg, amikor egy valóban komoly problémával kellett szembenéznem. A mindfulness tanította meg nekem, hogyan tudok úgy az adott pillanatra összpontosítani, hogy közben kikapcsoljak nagyjából minden zavaró tényezőt. Ha valaki ezt elsajátítja, akár a légzőgyakorlatokkal együtt, a legnehezebb időszakokban is lesz mihez nyúlnia, hiszen semmi mást nem csinál, mint használja a testét, miközben figyel is rá.
Ám a probléma súlyosságától függően el kell tudni dönteni, hol van az a pillanat, amikor már szakember segítségét kell kérnünk.” 

„Soha nem maradok egyedül a problémámmal”

„Ahogy pörögnek a napjaink, és rohannak el az évek, hajlamosak vagyunk arra, hogy nem szánunk időt a kapcsolatainkra, legyen szó a nagyon közeli vagy a távolabbi barátokról. A nehezebben túlélhető időszakokban én mindig felhívom az olyan jó barátokat is, akikkel ritkán találkozunk, mert messze élünk egymástól. Ezek a hosszú telefonálások lehetnek akár nagy, segítő beszélgetések is, és kivétel nélkül mindig rádöbbentenek arra, hogy nem vagyok egyedül. A problémámat ekkor sem más oldja meg helyettem, de van valaki, aki úgy tud segíteni, hogy meghallgat, néha kérdez azért, mert régóta és nagyon jól ismer. 

Ezek a beszélgetések nagyon fontosak a különösen nehéz helyzetekben. Egyrészt kapok megerősítést, hogy nem vagyok egyedül, vannak, akikre bármikor, bármilyen életszakaszban számíthatok. Másrészt jó érzés, hogy annyira erősek lelkileg ezek a kapcsolatok, hogy bármikor felhívhatjuk egymást, mert ott tudjuk folytatni a beszélgetést, ahol korábban abbahagytuk.”

„Áthangolom a gondolataimat”

„Az olvasás is sokat szokott segít, de sajnos erre csak kampányszerűen, és nem mindennap van lehetőségem. Ám ha nehezebb időszakot élek meg, sokszor segítségül hívom a könyveket is. Ilyenkor nem feltétlenül önsegítő vagy olyan könyv után nyúlok, ami kifejezetten kapcsolódik az én problémámhoz, hanem olyat választok, ami elvisz egy teljesen más gondolati világba. Ez lehet olyan is, amit korábban olvastam már.”

„Például a Zabhegyező új fordítását éppen egy olyan időszakban vásároltam meg, amikor nagy kérdések megválaszolása előtt álltam, és kétségeim voltak. Arra voltam kíváncsi, hogy ez az új könyv mennyiben más a korábbi fordításnál. Ezzel azt szerettem volna kipróbálni magamon, hogy mennyire tudok elmerülni valamiben, aminek semmi köze nincs az adott problémáimhoz, és általa mennyire tudom áthangolni a gondolataimat. 

Bár a gyerekeimnek is megvannak a saját technikáik arra, hogy a görcseiket feloldják, de nekik is el szoktam mondani, hogy a könyv nem azért kell, mert mi azt mondjuk, hogy olvasni kell, hanem azért, mert a könyv képes egy teljesen más szférába repíteni minket. Ezt önmagában már akkor is jó megélni, ha nincs semmilyen problémánk. De ha van, akkor nagyon sokat tud segíteni.”