viktória és albert

Számos meglepő fordulatra volt szükség ahhoz, hogy Viktória végül királynő legyen. Édesapja III. György negyedik fia volt, így sokáig nem tűnt úgy, hogy egy nap ő lesz a trón várományosa. Ám mivel bátyjainak nem született gyermeke, abban a pillanatban, amikor 1819-ben a világra jött Viktória, a kislány trónörökös lett. És ezzel együtt az egyik legkívánatosabb parti.

Viktória kérte meg Albert kezét 

Miután a leendő királynő alig egyéves, amikor az édesapja váratlanul meghal, anyja hihetetlen vasszigorral neveli és szinte elzárja a külvilágtól, sőt, még a kortársaitól is. Viktória úgy emlékszik vissza, hogy kimondottan boldogtalan gyermekkorban volt része. Ez is közös benne és későbbi férjében, Albert szász-coburg-gothai hercegben; miután anyja házasságon kívüli viszonyára fény derül, szó szerint száműzik az asszonyt, és Albert soha többé nem találkozik vele. Bár Albert és Viktória első unokatestvérek voltak, gyermekként nem sokszor találkoztak és amikor 17 évesen újra látják egymást, Viktóriát nem nyűgözi le egyértelműen kuzinja.

Miután királynővé koronázzák végre elnyeri a szabadságát és függetlenségét, így nem meglepő, hogy az anyai szigort hátrahagyva nem akar azonnal egy házasságba rohanni, sőt, kimondottan ellenállt a próbálkozásoknak, amelyek új kérők bemutatására irányultak. Alberttel közös nagybátyjuk, Leopold azonban már igen hamar a fejébe vette, hogy a fiatalokat összeboronálja.

1839-ben találkoznak ismét, és ekkor Viktória már egészen másképp tekint unokatestvérére. A sápadt, beteges fiú helyét egy igazi férfi vette át, akit a királynő már el tud képzelni jövendőbelijének. Bár a miniszterelnök és Viktória egyik fő tanácsadója, Lord Melbourne – aki talán egy kicsit magába is bolondította az ifjú uralkodónőt –, ellenezte a házasságot, a királynő kitart döntése mellett, és megkéri Albert kezét. Merthogy ez ebben az esetben nem történhetett másképp.

A gyerekeket inkább Albert nevelte

1840. február 10-én tartották az esküvőt, a menyasszony ruhája is üzenetértékű; nem viseli uralkodói jelvényeit, nem bíborban és bársonyban járul az oltár elé, hanem fehér ruhában, narancsvirág koszorúval a hajában, amellyel azt mutatja a világnak, hogy nem mint királynő, hanem mint egy szerelmes nő van jelen. Naplóiból kiderül, hogy szinte el van ragadtatva ifjú férjétől, és élete legboldogabb napjaként gondol az esküvőjére. Egyértelmű, hogy az Alberttel kötött házasságot nem a kötelesség, hanem a szerelem hívta életre. 

Mindketten nem éppen szokványos gyermekkor után érkeztek ebbe a kapcsolatba, ezért minden vágyuk azt volt, hogy boldog legyen a családjuk, amivel még példát is mutatnak az alattvalóknak. Kilenc hónappal az esküvő után megszületik első gyermekük, Vicky.

Viktória, amint lehetséges volt, visszatért az állam ügyeihez – szoptatós dajkát alkalmaztak, mivel a királynő ezt a tevékenységet egyenesen undorítónak találta –, és a gyerekek nevelése is inkább Albertre hárult. Ez is oka annak, hogy a gyerekek jobban ragaszkodtak hozzá, sokkal bensőségesebb kapcsolatot ápoltak vele, mint az anyjukkal. 

Viktória dühkitörései megrémisztették 

Albertet – főleg frigyük első éveiben – nehezen fogadja el Viktória környezete német származása miatt, és a királynő is nehezen bíz rá feladatokat. Ám a gyakori terhességek miatt Albertre mégiscsak egyre több munka hárul; ugyanakkor ő maga is úgy fogalmaz, hogy hiába ő a férj, nem ő az úr a háznál. Érdekli a művészet, a modern technika, de a munkások jogai, az oktatás és szociális témák is felkeltik érdeklődését. 1842-től már részt vesz a királynő miniszteri találkozóin, és egyre több témába lesz beleszólása. Viktória ekkortájt már döntéseiről nem „én”, hanem „mi” személyes névmással beszélt. Albert 1857-ben kapja meg aztán a Prince Consort, azaz hercegi hitves címet. Ugyanakkor feleségének volt egy sötétebb oldala is; a királynő hajlamos volt a dühkitörésekre, és emiatt Albert attól tartott, hogy örökölte nagyapjuk, III. György mentális problémáit.

A másik feszültségforrás legidősebb fiuk, Bertie, azaz VII. Edward volt, aki kimondottan sok csalódást okozott a szülőknek. Könnyűvérű hölgyekkel múlatta az idejét, önfejűsége rendre botrányokba sodorta. Albert vállalta magára, hogy beszéljen a lázadó trónörökössel, ám akkor még nem tudták, hogy akkor találkoznak utoljára. Windsori sétájukból lázasan tért haza Albert, aki néhány héttel később, mindössze 42 évesen meghalt. A halál oka hastífusz volt, bár ma már azt gondolják a kutatók, hogy valamilyen lappangó kór – gyomorrák vagy Crohn-betegség – lehetett a valódi probléma. Viktória azonban egyértelműen úgy gondolja – és ki is mondja –, hogy Bertie kicsapongó életmódja vitte sírba az apját. 

Havazni kezdett 

Albert Viktória sziklája volt, mindenben számíthatott rá, éppen ezért valószínűleg soha nem tudta kiheverni férje korai elvesztését. Évekig nem tette be a lábát Londonba, teljesen visszavonult életet élt, és nem vette le a fekete ruhát élete végéig. A férjére emlékeztető tárgyakkal vette magát körül, Albert köntösét minden este magával vitte az ágyba, és mindennap megmelegítette a borotválkozáshoz a vizet, ahogyan azt férje életében tette. Az emberek csak windsori özvegyként emlegették.

Az inas halála után kötött barátságot a 24 éves Abdul Karimmal, aki 1887-ben Viktória aranyjubileumára érkezett az országba, és egy év múlva már a királynő egyik fő bizalmasa lett, főleg az Indiával kapcsolatos ügyekben. A királyi család megdöbbenve és felháborodva állt a kapcsolat előtt, és Viktória halála után mindent, ami a kapcsolatukra utalt, megsemmisítettek fia, Bertie parancsára. 

Bár Albert halála után Viktória arra vágyott, hogy minél hamarabb követhesse őt a sírba, ez nem adatott meg neki. 1901. január 22-én, 81 évesen hunyt el. Kérésére fehér ruhában, a menyasszonyi fátylában temették el, a koporsóban ott volt Albert egyik háziköntöse, de Brown hajtincse is. A korabeli beszámolók szerint, amikor a sírboltba helyezték Windsorban, havazni kezdett. 

Ha kíváncsi vagy, hogyan tölti a karácsonyt az angol királyi család, olvasd el ezt a cikkünket is. (Címlapfotó: Getty Images)