A falakon még mindig plakátok lógnak, az asztalokon szanaszét kevernek a könyvek, az út szélén pedig évek óta némán és mozdulatlanul állnak az autók – hihetetlen, hogy a ma ürességtől kongó oroszországi szellemváros utcáin egykor ezrek nyüzsögtek.
7 hátborzongató hely Magyarországon, ha kalandos borzongásra vágyunkHátborzongató helyekért nem kell kontinenseken át repülnünk, itt, kicsiny kis hazánkban is bőven találni hajmeresztő helyszíneket. De még milyeneket!
Tovább olvasomRohamos növekedés
Pedig tényleg így volt. Az Oroszország magadani régiójában található, második világháborúban alapított Kadikcsan a kezdetekben fogolytáborként működött, amelyben a foglyok az arkagalini hőerőmű számára termelték ki a szenet. A kényszermunkatáborok 1960-as évekbeli megszüntetése után a szabadon engedett rabok közül sokan maradtak a környéken, hogy folytassák az életüket a városokban, a bányákban dolgozva. Az ásványkincsben gazdag lelőhely így egyre csak nőtt és gyarapodott, mígnem a népessége a csúcson, 1986-ra elérte a 10 ezer főt, ami – valljuk be – szibériai viszonyok között nem kis teljesítmény.
A szibériai jégmezőkön át, gyalog szöktek meg a szovjet fogolytáborból: hihetetlen, meddig jutottakSławomir Rawicz lengyel katonatiszt hat társával megszökött egy szibériai gulágból, és több mint 6000 kilométert gyalogolt, míg megérkezett Indiába.
Tovább olvasom
Ekkor pecsételődött meg a sorsa
Kadikcsan ennek ellenére sosem vált igazán élénk metropolisszá, hiszen a 60 négyzetkilométeres területén a legmagasabb népsűrűség is 167 fő/négyzetkilométer volt csupán, no és a permafroszt se nagyon tette túl élhetővé a várost.
Aztán jött az ipari válság, a szénipar hanyatlása, majd pedig a Szovjetunió összeomlása, amely során végleg megpecsételődött a bányászváros sorsa.
A kilencvenes évek folyamán így folyamatosan hagyták el a települést a lakói, de a kaput egy 1996-os esemény tette be végleg.
Teljesen elnéptelenedett a város
Ebben az évben ugyanis robbanás történt a bányában, amely során kigyulladt a szénmező.
Nem volt elég, hogy a lángokat nem tudták megállítani, a baleset még hat halálos áldozatot is követelt.
A bányákat az eset után bezárták, így a munkahelyek megszűnésével a lehetőségek is beszűkültek Kadikcsanban. Abban az időszakban, amikor a város elveszítette a gazdasági jelentőségét, sokan elhagyták a települést, hogy máshol találjanak új otthonra.
A lakosság döbbenetes mértékű csökkenését jól mutatja, hogy 2007-re már csupán alig háromszázan éltek Kadikcsanban, 2010-ben pedig az utolsó kadikcsani is elköltözött.
Üres utcák, ürességtől kongó épületek
Kadikcsan jelene hátborzongató. Az egykori lakók közül sokan hátrahagyták a személyes tárgyaikat, így még ma is vannak olyan épületek, amelyekben fényképek, füzetek és plüssök hevernek szanaszét. Az utcákon álló autókat lassanként magának követeli a természet, ám az épületek mellett egyvalami még ma is sziklaszilárdan áll: a Lenin-szobor a város legfőbb terén.
Szebb nő akadt, de okosabb aligha: ez a nő volt Lenin feleségeLenin életében nemcsak a feleségének jutott szerep: egy ideig hármasban éltek együtt ötgyermekes szeretőjével.
Tovább olvasom
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
