Napóleon piramis

Novemberben érkezik a mozikba a Ridley Scott rendezésében és Joaquin Phoenix főszereplésével készült eposzi Napóleon-film, melynek előzetesében látható egy jelenet, ahol a francia császár (akkor még csak tábornok) ágyúval löveti az egyiptomi piramisokat. A képsor egy régi legendát idéz fel, mely szerint a gízai szfinx orra Napóleon miatt tört le. De vajon mennyi igaz ebből? Tényleg céllövésre használta az egyiptomi piramisokat és műemlékeket a legendás hadvezér és uralkodó?

Nem lövette, csak megmászatta embereivel a piramist

1798. július 21-én a Nílus nyugati partján fekvő Embebeh közelében, a gízai piramisoktól alig 15 kilométerre csapott össze Bonaparte Napóleon tábornok 25 ezer francia katonája az egyiptomi mamelukok és az oszmán-törökök kétszeres túlerőben lévő seregével. A kimerült, a hőségtől és vízhiánytól megviselt francia sereg Napóleon buzdításának és taktikai zsenijének – itt vetette be először Bonaparte egyetlen történelmi jelentőségű harcászati újítását, a gyalogsági négyszöget – köszönhetően győzelmet aratott, négy nappal később bevette Kairót, így Alsó-Egyiptom, októberre pedig Felső-Egyiptom is a franciák kezére került. Az egyiptomi kaland végül mégis kudarccal végződött a franciák számára, akik 1802-ben a párizsi békében elismerték az afrikai országot az Oszmán Birodalom részének.

A piramisok csatájaként ismert ütközet előtt néhány nappal, július 14-én a történelem iránt rajongó Napóleon 150 katonájával együtt valóban meglátogatta a gízai piramisokat, azonban semmilyen feljegyzés nem szól róla, hogy célpontként használta őket, és ágyúval lövette a tetejüket. Ellenkezőleg, a korzikai tábornok mélyen tisztelte a múlt nagy civilizációit, és mérhetetlen alázattal viseltetett az egyiptomi kultúra iránt; a híressé vált történet szerint amikor meglátta a távolban magasodó piramisokat, azt mondta embereinek: „Négyezer év történelme néz le ránk.” Természetesen, ha Napóleon valóban szétlőtte volna valamelyik piramis tetejét, annak nyomai máig is láthatóak lennének. Hasonló történetek valószínűleg a brit propaganda nyomán terjedtek el, amely később megpróbálta barbárnak, civilizálatlannak beállítani a francia császárt (szintén így született a népszerű tévhit, miszerint Napóleon alacsony volt).

A szfinx orra jóval korábban törött le

Napóleon titkára és személyes barátja, Louis Antoine Fauvelet de Bourrienne feljegyzései szerint a tábornok nem járt a piramisok belsejében, inkább játékos versenyre hívta ki a katonáit: ki tud a leggyorsabban felmászni a perzselő hőségben a legnagyobb piramis tetejére. A versenyt végül meglepetésre az 53 éves matematikus, Gaspard Monge nyerte, aki egy üveg brandyt is magával vitt, és a piramis csúcsán bajtársaival együtt elfogyasztotta. Miután emberei visszatértek hozzá a földre, Napóleon arról kezdett viccesen értekezni, hogy a piramisok lebontásával, majd a kövek újrafelhasználásával 3 méteres falat lehetne emelni egész Párizs köré; Monge utánaszámolt ennek, és megerősítette, csakugyan helyes parancsnokának számítása.

A gízai nagy szfinx orrának felrobbantása szintén puszta kitaláció, melyet több forrás is bizonyít. Frederic Louis Norden dán hajóskapitány és felfedező 1737-ben, Napóleon hadjárata előtt 60 évvel járt Gízában, és rajz formájában megörökítette a szfinxet: Norden szkeccsén jól látható, hogy a gigantikus szobor orra már akkor is hiányzott. A történészek által leginkább elfogadott elmélet szerint az orr hosszú évszázadokkal korábban, 1378-ban semmisült meg, amikor egy szúfi muszlim dervis, Muhammad Sa’im al-Dahr rongálta meg szántszándékkal. Az egyiptomi parasztok gyakran vittek felajánlásokat a szoborhoz, abban a reményben, hogy a mágikus szfinx hálából bőséges terméssel ajándékozza meg őket, al-Dahr viszont istentelennek, Allah elleni véteknek titulálta ezt a szokást, és azt remélte, a szobor orrának elpusztításával eltántoríthatja tőle a népet. Az ügybuzgó dervist végül elfogták, és halálra ítélték vandalizmus vétkéért.

Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána.