Kedvenceink a héten: Gombászás manó módra

Esős napok, szürke reggelek, iskolakezdés. Talán még sohasem volt ilyen nehéz értékelni a mindennapok apró örömeit. Cikksorozatunk kedvéért azonban ismét eltöprengtünk, hogy mi csalt mosolyt az arcunkra ezen a héten: Rékának a Bükkben szedett kincsek, Zsófinak egy magyarított Ian O’Sullivan-dal, Barbinak pedig egy fotó, ami összeköti a múltat a jelennel. 

Erdei manó üzemmód: gyűjtögetés az erdőben

Fejes Réka 

A hétvégén – néhány home office nappal megtoldva – a Bükkben engedtük ki a gőzt. Azt, gondolom, nem is kell ecsetelnem, hogy milyen pihentető pár napot a természet közelségében tölteni, főként, ha az ország egyik legszebb erdőségéről van szó oszlopcsarnokszerű rengetegeivel, vadvirágos tisztásaival és az út menti árkokban lapuló róka komáival.

Nem először kapom azon magam, hogy miközben a természetben töltekezem, eluralkodik rajtam valamiféle evolúciós gyűjtögető ösztön. Egyszerűen imádok csokrot készíteni a vadvirágokból, de annál jobban nem örül a szívem, mint amikor valami ehetőre bukkanok. Ilyenkor biztosan neandervölgyi ősanyáim öröksége moccan meg valahol mélyen bennem. 

És milyen csodálatos a természet! Ahogyan általában az egymáshoz illő virágok egyszerre nyílnak, úgy az ízben egymáshoz passzoló finomságok is egymás mellett teremnek. Így történt, hogy egyik nap őzlábgombát sütöttem le, amit rögtönzött szedermártással tálaltam. Mondanom sem kell, isteni volt! Ilyenkor úgy érzem, örömmel csatlakoznék a helyi manókolóniához. 

Szárnyaidon

Mózes Zsófi

Ian O’Sullivan Írországban született, de már 12 éve Magyarországon él. A pécsi Mongooz and the Magnet zenekar nagybőgős-énekese tavaly jelentkezett első szólódalával, a Little Bird című szám pedig nemcsak a hazai, de a nemzetközi lejátszási listák élét is csont nélkül bevette.

O’Sullivan szívéhez annyira közel áll a nóta, hogy fontosnak tartotta, hogy a magyar közönség is minél inkább kapcsolódni tudjon a mondanivalójához, ezért a Beck Zoli, a 30Y énekes-dalszerzője által megálmodott szöveggel megszületett a Little Bird magyar verziója, ami a Szárnyaidon címet kapta (és ami versként is bárhol megállná a helyét). A keserédes dal pont jókor jött, hangulata tökéletesen illik a nyár végi napok atmoszférájába, úgyhogy hallgassátok, élvezzétek, szeressétek.

Üzenet a múltból

Balázs Barbi

Idén lesz hat éve, hogy elvesztettem apukámat, ezért mindig jó érzéssel tölt el, ha valami emlékeztet rá. Az például nagyon feldob, hogy a lányom ugyanoda jár evezni, ahová annak idején ő is. Gyerekkoromban ugyanis rengeteget mesélt arról, milyen jól érezte ott magát és mennyit kapott a sporttól, amiben egyébként országos bajnok is volt. 

Lányom nemrég szintén az országos bajnokságra készült ifi csapattársaival, nagyon izgultak az első megmérettetés miatt, és rendszeresen jöttek az eligazító levelek arról, hogy kell készülni, mit kell venni, vinni, hogy minden meglegyen. Az egyik levélben viszont nem újabb instrukció, hanem két fénykép lapult egy 50 évvel ezelőtti országos bajnokságról.

Apukám és a négypárevezős többi tagja van rajta, lehetetlen sortban, naptól hunyorogva, fekete-fehérben és fiatalon. Sohasem láttam ezt a két képet, mint ahogy azt sem raktam össze, hogy apukám ugyanazon a poszton evezett, mint a lányom, és hogy épp ötven éve volt, hogy ők nyertek az ifi ob-n. Engem most egy jó darabig ezek a képek fognak feldobni.

Ha érdekel, hogy mik voltak múlt heti kedvenceink, olvasd el előző cikkünket is!