„A kezdetektől fogva rokonszenvesek vagyunk egymásnak” – Kern András és Hernádi Judit újra együtt játszik

Vermes Nikolett
DSC06170f

Hernádi Judit és Kern András a magyar színművészet kiemelt szereplői, híresen jók a munkájukban. Új közös előadásukról és legendás produkciókról beszélgettünk.

Az interjú előtti hetekben mutatták be új közös előadásukat, a Kalamazoo című produkciót, ami egy idős férfi és nő kapcsolatát ábrázolja.

Könnyen megbarátkoztak az új darabbal? 

Hernádi Judit: Amikor először olvastuk a szöveget, nem volt egyértelmű, hogy milyen darab lesz belőle. Azt kezdettől tudtuk, hogy az Orlai Produkció kifejezetten nekünk szánta a szerepet. Sebestyén Aba rendező pedig végig kézben tartotta az ügyet, jó volt vele dolgozni. Végül egy stand-upba hajló előadás kerekedett ki.

A színdarabot először mutatták be Magyarországon /Fotó: Kiss Panka Marietta
A színdarabot először mutatták be Magyarországon /Fotó: Kiss Panka Marietta

Mindketten egy-egy derűs, de közben mély fájdalmakat cipelő özvegy szerepében tűnnek fel, akik egy online társkeresőn ismerkednek meg. Szeretik ezeket a karaktereket?

H. J.: Most válaszolj te!

Kern András: Figurának hívjuk. Már mindenki átveszi az angol szavakat, mint a karakter. De ki tudja, ez talán már csak engem zavar. Szóval az én figurám, vagy karakterem, egy olyan férfi, akinek a felesége a közelmúltban halt meg rákban. Még közel van hozzá ez az esemény, benne a fájdalommal, ami az egész előadást átjárja, noha ez valóban egy humoros darab. Az is egyértelmű, hogy mind a nő, mind a férfi nagyon szerette az előző párját.

Az elmúlt években ez a negyedik közös előadásuk. Azt gondolnám, hogy ennyi közös munka után könnyebb együtt dolgozni. 

H. J.: Ezzel egyetértek! Ismerjük egymást, így tudunk egymásra támaszkodni, és ez megkönnyíti a folyamatokat. Illetve neki fantasztikus gondolatai vannak, rengeteget hozzátesz az előadásokhoz a próbák alatt. Én pedig erre tudok válaszolni, ami szintén előrébb mozdítja a munkát.

K. A.: Ugyanakkor meg mégsem elég könnyű, ahogy valójában semmi sem elég könnyű. Évtizedek után is tapasztalom, hogy hiába tűnik egyszerűnek egy színdarab, nehéz színpadra állítani a tökéletes formában. Mert a szöveg az egy alap, abból lehet csinálni vacak vagy remek előadást. Ez rendezői és színészi hozzáállás kérdése. Abban igaza van Juditnak, hogy a mi szoros szakmai kapcsolatunk ad egy rutint. Ugyanakkor a rutin bizonyos mértékig kerülendő a színjátszásban.

H. J.: Érdekes, hogy ezt mondod. Ez volt a negyedik közös előadásunk az Orlai Produkcióval a Belvárosi Színházban, és én már kezdtem aggódni, hogy a darabok túl egyformák. De most elmondhatom, hogy mindegyik egészen más.

Kern András több mint ötven éve játszik
Kern András több mint ötven éve játszikKiss Panka Marietta

Mióta dolgoznak együtt?

K. A.: Ő még főiskolás volt, amikor én már a Vígszínház tagja voltam. Ott találkoztunk, ő akkor gyakorlaton volt a színházban, a Kakukkfészek című előadásban játszottunk együtt először – Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című regény alapján. Én egy dadogós fiút alakítottam, ő egy rosszlányt, aki beszökött az elmegyógyintézetbe. Ez volt ez első közös munkánk.

H. J.: Nem sokkal később játszottunk egy számunkra nagyon emlékezetes előadást a Vígszínház nagyszínpadán, két egyfelvonásos előadásban, a Gépírók – Kínaiakban. Mindkettőnknek nagy élmény volt! Ezt meg kell említeni!

Mitől lett ilyen fontos ez a darab?

H. J.: Attól, hogy együtt játszottuk, és attól, hogy jó volt. 

Ennyi elég?

K. A.: Ennyi elég! Nem mindig kell több, nagyobb, szebb. Elég a jó! Mi mindig jóban voltunk, a kezdetektől fogva rokonszenvesek vagyunk egymásnak. Hamarosan átmegyünk nagy barátságba, lassan többet vagyunk együtt, mint a szeretteinkkel, hiszen sokat dolgozunk egy helyen. Már ismerjük egymást, a másik minden rezdülését.

Nem először játszanak együtt egy előadásban /Fotó: Orlai Produkció
Nem először játszanak együtt egy előadásban /Fotó: Orlai Produkció

Megosztják egymással a nehézségeket?

H. J.: Szemtől szemben mindent elmondunk egymásnak. András elmondja, ha nem ért egyet valamiben, és én is.

K. A.: Ő még inkább.

H. J: Igen. Talán semmit nem rejtek véka alá. De végeredményben ez nem számít, a lényeg, hogy megosztjuk egymással, ha zavar minket valami. Emberi kapcsolatainkban nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy szőnyeg alá söpörjük a komoly problémákat. Színészként, egy közös darabban pedig még fontosabb a tiszta, nyitott kommunikáció. 

András öltözőjében ültünk le beszélgetni. Hamarosan lejár az időnk, hiszen egy óra múlva kezdődik az előadás. Ma a Válaszfalak című darabot játsszák. Mi történik, miután véget ér az interjú?

K. A.: Elolvasom a szöveget, különös tekintettel az első jelenetekre. Felveszem a jelmezt, találkozom a kollégákkal, majd elkezdődik a várakozás. 19:05 perckor bemondják a hangszóróba, hogy mehetünk a színpadra. Előtte összenézünk, és már ebből tudjuk, hogy a másiknak van kedve játszani vagy nincs, ami egyébként mindegy, játszani úgy kell, mintha lenne kedvünk. Úgyis lesz!

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek