gyerek éhínség

Kimberley Wilson mesterdiplomás táplálkozástudományi szakértő és pszichológus visszatekint az 1944–45-ös nagy holland éhségre, és megmutatja, hogy képes generációkat befolyásolni. No de kezdjük az elején: nem mindenki emlékszik a tanulmányaiból a második világháború vége felé történt katasztrófára. 1944 őszén a holland vasutasok saját országuk mielőbbi felszabadítása érdekében elhatározták, hogy jócskán megnehezítik a nácik csapatmozgásait, és sztrájkba kezdtek. Arra nem számítottak, hogy a bosszú ilyen kegyetlen lesz: a sztrájk számottevő nehézségeket nem okozott a németeknek, innentől viszont válaszul nem küldtek több élelmiszert és üzemanyagot a hollandoknak. Azok pedig – hiszen eleve sokan éheztek a háború kitörése óta – képtelenek voltak fedezni a nép szükségleteit, és óriási éhínség tört ki. 

Az éhínség a meg sem született gyerekekre is hatott

Ez volt a második világháború utolsó tele, mégis legalább 18 000 holland vesztette életét 1945 májusáig. A szörnyűség azonban nem csak a felnőtteket tizedelte.1943 novembere és 1947 februárja között összesen 2414 gyermek született különböző holland kórházakban, olyan területeken, ahol az anyukák nem jutottak elég táplálékhoz. A stressz és az alultápláltság olyan hatással volt ezekre a gyerekekre, amire gondolni sem mert senki. Egy híresség is akad köztük: Audrey Hepburn kamaszként élte át ezt, súlyosan éhezett: tulipánhagymákon élt, folyamatosan rejtőzködnie kellett a nácik elől. Karcsú alakját (40 kilós volt a háború vége idején) is részben az éhezésnek „köszönhette”. 

Elképesztő következmények

Különböző vizsgálatokból kiderült, hogy az anyaméhben elszenvedett éhezés tartós kihatással van nemcsak a megszülető kis emberekre, de az ő leszármazottjaikra is. Ezek a gyerekek háromszor nagyobb eséllyel szenvedtek szívbetegségben, vércukorszintjüket sokkal kevésbé voltak képesek egyensúlyban tartani, több zsíros, magas kalóriatartalmú ételt ettek, ha tehették, a nők pedig a csípőjük köré zsírpárnákat növesztettek. De mi ennek a magyarázata? Az, hogy az anyaméh sokkal inkább számít, mint azt gondolnánk. 

Akkor is kergeti a kalóriákat, amikor már nem kéne

A terhesség 9 hónapja alatt megtapasztalt táplálkozási és hormonrendszert érintő körülmények információként elraktározódnak a génjeinkben. Ezek a babák alacsony energiaszintben fejlődtek, így a génjeik programja alapján testük arra készült fel, hogy ilyen körülmények fogadják őket a külvilágban is. Azaz a testük sokkal inkább ragaszkodik minden apró kalóriányi energiához, és fokozottan küzd azért, hogy zsírt tároljon. A génjeik takarékoskodásra serkentik őket, hiszen ez segíti őket abban, hogy túléljék az éhínséget. 

Meghízik, mert a felmenői éheztek

Csakhogy ezek a gének akkor is működnek, ha a katasztrófa már elmúlt, a világháború véget ért. A beépített túlélő mechanizmus az ételhez való hozzáférés időszakában már nem előnyt, hanem hátrányt jelent. Magasabb a szívbetegségek aránya. Az érintettek nagyobb arányban vonzódnak a zsíros ételekhez, gyakrabban híznak meg, magasabb a BMI-indexük, annak minden hátrányával együtt. A gének pedig öröklődnek, és a negatív hatások azokban is megjelenhetnek, akik csak húsz vagy negyven évvel a háború után születtek meg. Groteszk módon azért híznak el, mert a nagyszüleik olyan soványak voltak. 

A viselkedés és az IQ is változik

De itt nem áll meg a kártékony folyamat. Az anyaméhben átélt éhezés az agy fejlődésére, az intelligenciára vagy a figyelemre is hatással van. A viselkedés is megváltozik: nagyobb arányban agresszívek, erőszakosak az így született és felnőtt emberek. Az Indiai-óceánban található Mauritius szigetén élő gyerekeket vizsgálva megfigyelték, hogy kapcsolat áll fenn a hároméves korban átélt alultápláltság és a nyolcéves korban jelentkező agresszió között. 11 éves korukra ezek a gyerekek nagyobb arányban loptak, hazudtak, ütöttek, rúgtak, mint a többiek. 17 éves korukra még agresszívebbek és pusztítóbbak lettek. A tudósok szerint ennek oka egyszerűen annyi, hogy az agyi fejlődés kritikus időszakában ezek a fiatalok még az anyaméhben nem kapták meg a megfelelő táplálékot. Így aztán megváltozott, ahogy gondolkodnak, terveznek, ahogy az érzelmeiket kezelik. A tápláló étel nem csak abban segít, hogy fittnek és erősnek érezzük magunkat, a gének aktivitására és az agy fejlődésére is hatással van. Amit eszünk – vagy amit éppen nem –, befolyásol minket, sőt utódainkat is.