fityisz

A feneküket mutatták haragosaiknak a görögök

Az idehaza fityiszként vagy fügeként ismert kézjel – melyben a hüvelykujjat a behajlított mutató- és középső ujjak közé szorítják – eredetét illető legnépszerűbb elmélet szerint egy obszcén ókori görög szokásból ered: Hellász lakói elégedetlenségük, felháborodásuk jeleként gyakran fellibbentették a tógájukat, és a csupasz hátsó felüket mutatták azoknak, akik megsértették vagy hamis vádakkal illeték őket. Később, amikor épp nem akarták felfedni a feneküket, egy fügével helyettesítették azt, végül ez is tovább egyszerűsödött, így alakult ki az említett kézmozdulat, ami a két farpofát és a mögülük kikandikáló férfi nemi szervet szimbolizálja.

A rómaiak már nemcsak haragosaiknak, de az ártó szellemeknek is fügét mutattak, ugyanez a gesztus később számos európai nép, köztük a magyarok körében is elterjedtté vált. A magyar népi hagyományban a fügemutatás – melyet gyakran mindkét kézzel egyszerre végeztek – a baj távoltartására, a szemmel verés megelőzésére és a megvadult állatok, például kutyák féken tartására szolgált.

A gesztus eredeti, lefitymáló értelemben szintén egész Európa-szerte elterjedt, a korai keresztények például manus obscena, vagyis „obszcén kéz” néven emlegették; a legtöbb kultúra ugyanabban a sértő és trágár értelemben használta, mint napjainkban a felmutatott középső ujj gesztusát. Itáliában sokáig az egyik legnagyobb sértést jelentette fügét mutatni valakinek, a gesztust még Dante is megörökítette az Isteni színjátékban, idővel azonban kikopott a köztudatból, és a mai Olaszországban már csak elvétve találkozhatunk vele. Magyarországon egy 1505-ből származó levélben bukkan fel elsőként írásban a fityisz, melyben egy pannonhalmi szerzetes panaszkodik a bakonybéli apátnak, hogy gúnyolódásként az ismert kézmozdulattal illették.

Az amerikaiak a kisgyerekeknek mutatják – de egészen más miatt

Törökországban, Romániában, Moldovában és egyes görög területeken továbbra is komoly sértésnek számít fityiszt mutatni, míg a szláv világban Magyarországhoz hasonlóan inkább gúnyos és csak játékosan sértő szándékkal villantják fel a kézjelet. Brazíliában ugyanakkor a jó szerencse jele, mellyel távol tartják az irigyeket és a rossz ómeneket, míg Japánban, Indonéziában és Hollandiában a szexuális aktust szimbolizálja – úgyhogy az említett országokban érdemes körültekintéssel használni.

Az angolszász világban, Nagy-Britanniában, Írországban, az Egyesült Államokban és Kanadában, továbbá Franciaországban, Spanyolországban, Dániában és Csehországban szintén egy teljesen eltérő jelentéssel találkozhatunk. A felsorolt népeknél egy mókás, főként kisgyerekekkel űzött játékra utal a mozdulat, melyben a fityiszt mutató felnőtt vagy idősebb gyerek úgy csinál, mintha hirtelen ellopná a kicsi orrát, aki a legtöbb esetben jót nevet a dolgon.

Egy alternatív, az előbbinél még kissé pikánsabb magyarázat szerint a fügemutatás gesztusa a 12. századból származik, amikor I. (Rőtszakállú) Frigyes német-római császár feleségét kiutasították Milánó városából. Az uralkodó bosszúból, példastatuálás céljával arra kötelezte az itáliai város lakóit, hogy a kezük használata nélkül húzzanak ki egy fügét egy öszvér farából, majd helyezzék vissza oda. A történet természetesen inkább a legendák, mintsem a valóság körébe tartozik.