Te is biztos fültanúja voltál már a környezetedben legalább egy személytől a következő mondatnak: Ha egy férfinak sok hódítása és kalandja van, akkor ő macsó és a nők bálványa, de ha egy nő csinálja ugyanezt, akkor őt könnyűvérűnek titulálják. Ma már egyre több nő felszólal a kettős mérce ellen.
Képmutatás a javából?
A szexuális kettős mérce – amelyben a nőket és a férfiakat eltérően ítélik meg ugyanazon szexuális viselkedés miatt – valószínűleg a legtöbb ember számára ismerősen cseng. A klasszikus kettős mérce a több szexuális partnerrel rendelkezésre utal. Csak ha férfi teszi ezt, az a társadalom szemében még mindig nem számít olyan elítélendő dolognak, mint amikor egy nő teszi ugyanezt.
Mi áll a klasszikus szexuális kettős mérce mögött, amely szerint a férfiak több szexuális partnerrel kapcsolódhatnak lelkiismeret-furdalás nélkül? A válasz egy része a férfiak fejlett párzási pszichológiájában rejlik. A nőkhöz képest erősebb a szexuális változatosság iránti vágyuk, ami megnyilvánul szexuális vágyukban, partnereik számában, különböző, nőkről való fantáziálási hajlamukban és prostituáltak kedvelésében. A római császárok például női háremeket hoztak létre, amelyeket eunuchok őriztek, míg Joseph Smith, amikor megalapította a mormon vallást, formalizálta a többnejűséget, azzal érvelve, hogy Isten nem tette volna olyan csábítóvá a nőket, ha egy férfit egy nőre akart volna korlátozni. Smith azonban szívesen megjegyezte, hogy ugyanezek a szabályok nem vonatkoznak a nőkre. Kézzel írt dokumentumaiban Smith elmondja, hogyan mondta neki az Úr: „És ha tíz szüzet adott neki ez a törvény, akkor nem követhet el házasságtörést, mert az övé…
De ha a tíz szűz közül egy vagy valamelyik, miután ő eljegyezték, egy másik férfival lesz, házasságtörést követett el, és elpusztul…
az én parancsom szerint.” Nem meglepő, hogy a nők ezt a szexuális képmutatást gyakran zavarba ejtőnek és logikailag következetlennek találják.
Ennek a szexuális kettős mércének a változatai azonban továbbra is fennállnak, még a Föld szexuálisan legkiegyensúlyozottabb országaiban is, például Norvégiában. A közelmúltban több felmérés is azt mutatta, hogy nem a férfiak, hanem a nők kapják a legtöbb kritikát azért, ha alkalmi szexet folytatnak valakivel vagy megcsalják partnereiket.
Párok közötti kettős mérce
A másik fajta kettős mérce azzal kapcsolatos, hogy mi az, ami elfogadható magunk és a partnerünk számára. 2008-ban három társadalomtudós ugyanazt a kérdést tette fel férfiaknak és nőknek is: „Mi számít szexnek?”
A kapcsolatban élő férfiaknak csupán 41%-a vallotta azt, hogy valaki más nemi szervével való orális érintkezés szexnek számít szerintük. Viszont 65%-a állította azt, hogy ha az ő partnerük érintkezik valakivel orálisan, az már szexnek számít. Tehát a nők felé jóval magasabb ez az arány, a férfiak részéről. Azt gondolhatnánk, hogy ez lefedi a szokásos szexuális kettős mércét, amelyben a nőket szigorúbban értékelik, mint a férfiakat ugyanazért a magatartásért. Azonban a nők körülbelül csak egyharmada mondta azt, hogy ha valaki mással van orális kapcsolata, az szerinte szexnek számít, ami nagyjából megegyezik azzal, amit a férfiak mondanak. Eközben a nők 62%-a mondta azt, ha partnerük érintkezik orálisan valakivel, az már szexnek számít a szemükben. Ezek az eredmények egy korábban feltáratlan szexuális kettős mércét tárnak fel – nem a férfiak és a nők közt (mint csoportok közt), hanem a magunkra és partnereinkre vonatkozó normák között is: az „én-te” kettős mérce. Ha az emberek kettős szexuális mércét tartanak a szexben, akkor könnyen belátható, hogy ez a furcsa racionalizálás hogyan vezethet konfliktusokhoz a kapcsolatokban is.
Miben más: nemek harca?
Általánosságban a nők valamivel nagyobb valószínűséggel ítélik el a megcsalást és az alkalmi szexet, mint a férfiak.
A nők azonban sok kultúrában sokkal keményebbek más nőkkel szemben, mint a férfiak más férfiakkal szemben.
Valószínűbb, hogy pletykákat terjesztenek arról, hogy más nők nem tudnak hűségesek maradni egy partnerhez. És bár a nők nem csodálják a kicsapongó vagy házasságtörő férfiakat, kevésbé fejezik ki erkölcsi elítélésüket azokkal a férfiakkal szemben, akik csalják a feleségüket, mint azokkal a nőkkel szemben, akik ugyanezt teszik nőként. Mindez arra a tényre vezethető vissza, hogy a nők szexuális pszichológiája, akárcsak a férfiaké, a szexuális és reproduktív versengés brutális és amorális kemencéjében fejlődött ki. A nők alapvető versenytársai mindig is más nők voltak, és riválisaik szexuális hírnevének beszennyezése kulcsfontosságú stratégia a nők közti rivalizálás komoly játékában. Ha a szexuális kettős mércéről van szó, talán mindannyian erkölcsi képmutatók vagyunk kicsit.
Nem csak a szexben
Az életben a szexen kívül is nyomon követhető a kettős mérce, hisz gondoljunk csak arra, amikor egy nő sír, az elfogadott a társadalom szemében, de a férfiak sírását hibának tartják és elítélik, pedig a sírás és a feszültség ilyen módon való kiengedése alapvető emberi szükségletünk. De ott van példának a szülőség is: ha egy nő viselkedik jó szülőként, az természetes, de ha egy férfi teszi ugyanezt, akkor apaként hőssé válik. Vagy nézzük a takarítást: ha egy nő takarítja az otthonát, az alapelvárásnak számít, de ha egy férfi teszi ezt, akkor „papucs”, aki alárendelődik a párjának, pedig ő is ott lakik, és a takarítás nem nemi kérdés. Ha egy lány 21 évesen még szűz, akkor ártatlannak minősítést élvez, ha egy fiú szűz ugyanabban az életkorban, akkor lúzernek tartják. Élesen látszik, hogy a kettős mérce mindenhova beszivárog, és talán itt az idő újragondolni ezt a kérdést.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
