bonbon

Az 1870-ben Cegléden született Kérszigeti Dékány Mihály gyerekkorától tudta, hogy cukrászattal szeretne foglalkozni, édesanyja halála után, 12 évesen beállt inasnak Müller Antal cégéhez (a mai Ruszwurm cukrászda elődjéhez), majd a legendás tortakészítő mester, Gerbeaud Emil manufaktúrájához került, ahol alaposan kitanulta a szakma csínját-bínját. Cukrászoklevele átvétele után gondolt egy nagyot, és külföldön próbált szerencsét, Frankfurtba, Lyonba, Zürichbe, Monte-Carlóba, végül az orosz birodalomba, Kijevbe és Moszkvába vitte az útja.

A cári udvarból szibériai munkatáborba került

Az (ekkor még második számú) orosz fővárosban a kor leghíresebb édességgyárában, a német Theodor von Einem üzemében dolgozott részlegvezetőként, a legenda szerint itt kóstolta meg a bonbonját a gyárba látogató II. Miklós cár, akinek annyira ízlett a különleges édesség, hogy Szentpétervárra, saját udvarába hívta a magyar cukrászmestert. A Romanov-család hivatalos cukrászaként Dékánynak néhány különleges szempontra is oda kellett figyelnie: az anarchisták folyamatos szervezkedése miatt csak úgy készíthette a bonbonokat, ha közben egy magas rangú cári tiszt figyelte, semmi oda nem illőt nem tesz a golyócskákba.

A politikai intrika mégis keresztbe tett a cukrászmester karrierjének: az első világháború idején, egyesek szerint ellenséges, vagyis magyar származása miatt, mások szerint azért, mert a cár egy alkalommal túlságosan „bolsevikízűnek” találta a bonbont, letartóztatták, és szibériai munkatáborba deportálták. Éveken át sínylődött borzalmas körülmények között, csak az oroszok háborús kiugrását követően, 1918-ban szabadult; ekkorra megbízóit, a cári családot kivégezték, az Einem céget pedig államosították, belőle lett később a híres (és máig ezen a néven futó) Vörös Október édességgyár.

Háromszor is bonbonkirály lett Amerikában

Dékánynak így nem sok maradása volt (Szovjet-)Oroszországban, hamarosan visszatért Magyarországra, de itthon sem tartózkodott sokáig: a kalandvágy ismét külhonba hajtotta, ezúttal viszont meg sem állt az Atlanti-óceán túlpartjáig. Kivándorolt New Yorkba, ahol a következő években szorgosan építette a hírnevét és az egzisztenciáját: 1923-ban egy rangos cukrászversenyen elnyerte az Amerika bonbonkirálya címet, melyet azután kétszer is megvédett, létrehozta saját édességgyárát és jelentős vagyonra tett szert.

A kalandvágyó bonbonkirály mégsem fürdött sosem a gazdagságban, ugyanis legendásan nem tudott a pénzzel bánni: szinte minden pénzét elszórta vagy rossz üzletekbe fektette, gyakran a cukrászkollégáktól kért kölcsönökből élt, amiket szinte sohasem fizetett vissza, másik bevételi forrásként festőknek és szobrászoknak állt modellt. 1931-ben az akkor már több mint tíz éve az Újvilágban élő Dékány hazalátogatott Budapestre, méghozzá különleges céllal: Küry Klára operettprimadonna kezét szerette volna megkérni.

Egy operett-énekesnő szívét szerette volna meghódítani

A bohókás cukrászmester és a színésznő-énekesnő még 1922-ben találkoztak egy New York-i fogadáson, ahol kölcsönös szimpátia alakult ki kettejük között, a dolognak mégsem lett folytatása. Mindenki meglepetésére nyolc évvel később Dékány egy óriási virágcsokor és néhány bonbont rejtő dobozocska társaságában beállított Küry Mester utcai lakásába, és nekiszegezte a nagy kérdést: lenne a felesége? Az ekkor már visszavonult, hatvanas éveiben járó primadonna híres volt arról, hogy sohasem házasodott meg, ezúttal mégis megfontolta az ajánlatot. A kérdésre, miből fognak megélni New Yorkban, Dékány úgy válaszolt: egy buffalói csokoládégyáros barátjával nyitnak egy közös üzemet, aztán dőlni fog a pénz.

Hamarosan azonban kiderült a turpisság, az édességgyáros Budapesten felfogadott titkára panaszt emelt a sajtóban megbízója ellen, aki egy beválthatatlan, 90 pengőről szóló váltót adott neki, miközben sokkal több pénzről állapodtak meg. Elterjedt a pletyka, miszerint Dékánynak valójában nincs is pénze, Küry elbizonytalanodott a házassági ajánlatot illetően, így végül a megszégyenült bonbonkirály csalódottan, szerelme nélkül tért vissza az Egyesült Államokba. Küry Klára 1935-ben hunyt el, amerikai–magyar hódolója egy évvel később követte őt a másvilágra. Dékány Mihály, a bonbonkirály 66 évesen, 1936-ban hunyta le örökre a szemét.