auschwitz lengyel hős

Witold Pilecki 1901-ben született az Orosz Birodalomban, Karéliában, ahová családját az 1863-as januári felkelésben való részvételük miatt telepítették ki. Nagyapja hét évet töltött szibériai száműzetésben; a család néhány évvel Witold születése után Vilniusba költözött, ahol a fiú kereskedelmi iskolát végzett. A lengyel hazafiságot mondhatni az anyatejjel magába szívó Pilecki 17 éves korában jelentkezett a hadseregbe, majd részt vett az 1919 és 1921 között folyt lengyel–bolsevik háborúban, ahol bátor helytállásáért kétszer is kitüntették a Vitézek Érdemkeresztjével.

A lengyel hős családjában hagyomány volt a hazafiság

A háború lezárultával Pilecki befejezte a középiskolát, majd elvégezte a tiszti akadémiát; tartalékos lovassági alhadnagyként visszavonult az aktív katonaélettől, a Sukurcze községben található családi birtokon letelepedve családot alapított és gazdálkodásból élt. 

Pileckit behívták a 19., majd a 41. gyalogezredhez, utóbbi kötelékében néhány hét leforgása alatt 7 német harckocsit és 3 repülőgépet semmisített meg.

A lengyelek ellenállása azonban nem tartott ki, szeptember végén az ország elesett, és Pilecki ezredének többsége is megadta magát; hősünk mégsem adta fel, Varsóba ment, ahol novemberben megalakította a megszállt Lengyelország első földalatti ellenálló szervezetét, a Titkos Lengyel Hadsereget (Tajna Armia Polska – TAP). Pilecki irányítása alatt a lengyel nacionalista és katolikus eszméket hirdető TAP annyira sikeres lett, hogy a fővárosból az ország több részére, például Siedlce és Lublin városokra is kiterjeszthették tevékenységüket.

Titkos mozgalmat szervezett a rabok körében Auschwitzban

1940 őszén Pilecki látszólag őrült tervet eszelt ki: úgy döntött, szándékosan hagyja, hogy a német hatóságok letartóztassák és Auschwitzba deportálják, ahol saját szemével győződhet meg a táborban uralkodó brutális körülményekről, a rabokkal szembeni embertelen bánásmódról, és feltárhatja a tényeket a lengyel ellenállás, rajtuk keresztül pedig a szélesebb közvélemény előtt. A TAP vezetősége jóváhagyta Pilecki ötletét, és hamis papírokkal látták el,

egy halottnak hitt ellenálló, Tomasz Serafiński személyazonosságát vette fel; szeptemberben egy razzia során a németek a várt módon elfogták,

kínvallatásnak vetették alá, majd 2000 társával együtt az auschwitzi táborba küldték az alhadnagyot.

A lágerben Pilecki a 4859-es rabszámot kapta, melyet rá is tetováltak a karjára, kényszermunkásként dolgozott és átvészelt egy tüdőgyulladást, „szabad idejében” pedig titkos ellenállási mozgalmat szervezett lengyel rabtársai körében Katonai Szervezetek Szövetsége (Związek Organizacji Wojskowej – ZOW) néven. A ZOW feladatai közé tartozott az ellenállással való kapcsolattartás, üzenetek ki- és bejuttatása a táborba egy titkos rádió segítségével, plusz ételadagok megszerzése a rabok számára, és általánosságban a rabok morális tartásának növelése. Pilecki kezdetben úgy gondolta, sikeresen megszervezhet egy lázadást a foglyok körében, azonban idővel rájött, hogy megfelelő katonai szakértelem, fegyverek, szervezettség és fizikai állóképesség híján képtelenek lennének legyőzni az SS-őröket.

Később úgy gondolta, az ellenállásnak kívülről kéne megtámadnia a tábort, azonban ez a terv is dugába dőlt; időközben Pileckit távollétében a varsói ellenállók hadnaggyá léptették elő. 1943 áprilisában Pilecki sikeresen megszökött a lágerből – éjszakai munkára vitték egy pékségbe a táboron kívül, amikor két bajtársával az előre megbeszélt terv szerint lefegyverezték az őröket, elvették a papírjaikat, elvágták a telefonvonalat és elmenekültek.

a nyugati szövetségesek az ő elbeszélései alapján tudták meg, hogy a nácik a zsidók és egyéb alacsonyabb rendűnek tartott faji, nemzetiségi és kisebbségi csoportok szisztematikus megsemmisítését hajtják végre a táborokban.

A varsói felkelésben is harcolt a nácik ellen

A Władysław Anders tábornok vezette 2. Honi Hadsereg tagjaként az ekkor már lovassági ezredesi rangba előlépett Pilecki részt vett az 1944. augusztusi varsói felkelésben, ahol két hétig védte körzetét a németekkel szemben; a felkelés azonban elbukott, Pileckit letartóztatták, és Sziléziába, majd Bajorországba hurcolták hadifogolytáborokba. A háború végével, 1945 nyarán szabadult, majd Olaszországba utazott, ahol csatlakozott az ott állomásozó 2. Lengyel Hadtesthez, és részletes memoárt írt az Auschwitzban átélt borzalmakról. A meggyőződéses antikommunista és szovjetellenes Pilecki már a háború idején csatlakozott egy, a lehetséges szovjet hatalomátvétel ellen szervezkedő földalatti csoporthoz, októberben pedig hazatért, és létrehozott egy kémhálózatot Varsóban, mely a felszabadító/megszálló szovjet erők és a velük szimpatizáló lengyelek után nyomozott.

A következő év tavaszára végleg megromlott a viszony a szovjetek és a lengyel emigráns kormány között, és lehetetlen ábránddá vált egy független, nem kommunista Lengyelország létrejötte, ezért az emigráns kormány utasította az ellenállókat, hogy szüntessék be tevékenységüket, és adják meg magukat, vagy szökjenek Nyugatra.

Pilecki nem törődött a paranccsal, sem azzal, hogy barátja és korábbi felettese, Anders tábornok figyelmeztette, jobb lenne minél előbb kereket oldani, folytatta a kémtevékenységet,

és 1947 májusában a szovjetek horgára akadt.

Koncepciós perben ítélték halálra

Pileckit letartóztatták, és kémkedéssel, tiltott fegyverviseléssel, illegális határátlépéssel, dokumentumok meghamisításával, illetve kommunista vezetők meggyilkolására való szervezkedéssel vádolták meg – az utóbbi vádat tagadta, a kémkedést azonban elismerte a nyomozóknak.

Pilecki ezredes személye csak a kommunista rendszer bukása után kapott nagyobb nyilvánosságot és elismerést Lengyelországban; perét 1990-ben újratárgyalta a katonai főügyészség, és arra jutott, koholt vádak alapján ítélték halálra. Az ítéletet utólagosan megsemmisítették, Pilecki pedig egy jelképes sírhelyet kapott a varsói Powązki Katonai Temető falában; 2006-ban Lech Kaczyński elnök posztumusz Lengyelország legmagasabb és legrégebbi kitüntetését, Fehér Sas Érdemrendet adományozott a néhai ellenálló hősnek.