A Tobi színei című dokumentumfilm nyerte el a 18. Verzió Filmfesztivál első helyezését a magyar versenykategóriából. Ha ismerősen cseng a cím, vagy azért van, mert már megnézted korábban, vagy pedig azért, mert idén nyáron sok port kavart fel a médiában. Ugyanis a veszprémi Magyar Mozgókép Fesztivál kitessékelte műsorából ezt a dokumentumfilmet az utolsó pillanatban a Jankovics Marcell megemlékezésére való hivatkozással, bár a film rendezőjének, Bakony Alexának erről nem írtak személyesen, illetve nem kértek tőle elnézést, ahogyan ez az Indexnek adott interjújából kiderül.
A Tobi színei egy szabolcsi fiatal életét követi nyomon pár évet felölelve, aki transznemű férfiként coming outolt családjának, és amely szerető támogatással veszi körbe. Tobi élete, mint minden ember élete, nem csupán a neme és szexualitása körül forog. Előtte áll az érettségi, de felnőtté válásába is is bepillantást nyerünk: hátrahagyja a szabolcsi szülői házat, és egy új városba költözik egyedül, ahol munkát kell találnia.
A legnagyobb szerepet a filmben azonban édesanyával, Évával való kapcsolata kapja. Éva minden erejét megfeszítve próbálja megérteni Tobi címkéit, amik a film során változnak, hiszen a felnőtté válás küszöbén áll, keresi önmagát a cisz-heteronormativitás keretein kívül, amely nem képes őt definiálni. Nagy igyekezete ellenére Éva olykor akaratán kívül ugyan, de megbántja Tobit, nem mindig használja a megfelelő nevet vagy nemet: teljesen el kell engednie azt a kislányt, aki Tobi sohasem volt belül, de akit Éva lányaként nevelt éveken át. Éva hatalmas szeretete Tobi iránt végül minden nehézséget áthidal, szinte tapintható a filmben.
Összességében ez egy remek film a felnövésről, az elfogadásról, az önkeresésről és az igazi családi szeretetről. Ha tavaly kihagytad, érdemes lehet pótolnod!
