Fumio Sasaki minimalista. A ruhásszekrényében két kabát, két dzseki, három ing (mind fehér) és három nadrág lóg. A konyhaszekrényében csak a legszükségesebb edények és eszközök sorakoznak, a hálószobájában egy tatami fekszik és egy kisasztal áll. A nappalija teljesen üres. Se tévé, se számítógép, se játékkonzol. Mindent a laptopján bonyolít. Felmerülhet a kérdés, hogy mégis miért olyan jó ennek a Fumio Sasakinak? Pedig akármilyen hihetetlen, ő tényleg boldog. Tárgyai gyarapítása, féltése, takarítása és babusgatása helyett sokkal több ideje (és nem mellesleg pénze) marad szeretteire és új élmények szerzésére. Goodbye, Things (Viszlát, holmik) című könyvében ír arról, hogyan válhatunk mi is minimalistává.
1. „Nekem ez biztos nem menne”
Mindenekelőtt engedd el azt a gondolatot, hogy képtelen vagy megválni a téged hátráltató dolgaidtól. Eleinte biztosan nehéz lesz elbúcsúznod a kasmírpulóvertől, amit még leárazva is borzasztó drágán vettél, ellenben sosem hordtál, hiszen eddig azzal a gondolattal élted az életed, hogy minden jó lesz még valamire.
2. Fő a fokozatosság
Megnyugtatlak, az ember nem válik egyik napról a másikra minimalistává, nem fekszik le úgy, hogy körbeveszik imádott tárgyai, másnapra pedig már csak néhány bútora és egy tiszta bugyija marad. Először válj meg azoktól a holmiktól, amik az utadban vannak: régi magazinoktól, amiket az elmúlt öt évben nem vettél a kezedbe, és valószínűleg soha nem is fogsz; a fiókod alján gyarapodó használt csomagolópapíroktól (nem, már nem lesznek jók semmire, ha eddig nem támadt világmegváltó ötleted velük) és a konyhaszekrényre való befőttesüvegektől, amikkel akár öt nagymamát is elláthatnál a barackszezonban. Ezután jöhetnek a nagyobb falatok: a könyvek, CD-k, ruhák, bútorok (a kisasztal, amin semmi sem fér el, és mindig bevered a sarkába a térded). Ezeket a tárgyakat add el, ajándékozd el vagy adományozd rászorulóknak.
3. Tedd fel a kérdést: miért nem tudsz megválni tőle?
Tedd fel a kérdést, mi akadályoz meg abban, hogy megválj egy-egy tárgytól. Túl drága volt? Lelkiismeret-furdalásod van miatta? Rosszul érzed magad, amiért sosem használtad, hordtad vagy olvastad? Számodra fontos személytől kaptad? Szép emléked fűződik hozzá? Ne ijedj meg, nem kell mindent azonnal kirámolnod a lakásodból. Tedd fel ezeket a kérdéseket, és a válasz segíteni fog.
4. Engedj el valamit most!
Igen, most azonnal. Nézz körül a szobádban, az íróasztalodon, a táskádban. Ahelyett, hogy azt mondanád, „tényleg jobban érezném magam, ha szellősebb lenne a lakásom, átláthatóbb a szekrényem és könnyebb a táskám, a hónap elején hozzá is látok, hogy egyszerűsítsem az életem”, inkább kezdj bele ebben a pillanatban.
5. A két sövényvágó esete
Kezdd a minimalizálást azokkal a dolgokkal, amikből több van. Minek neked két olló, tizenöt lábas, két Horváth Ilona-szakácskönyv (nem is főzöl) és három esernyő? Számolj le ezekkel a tárgyakkal, és meglátod, mennyi hely szabadul fel a lakásodban.
Minimalizmus?
A minimalizmus vagy más néven önkéntes egyszerűség olyan önként vállalt cselekvések gyűjtőfogalma, amik tudatosan szembehelyezkednek a fogyasztói társadalom tárgyakat halmozó tendenciájával. A minimalista egyén megelégszik azzal, amije van.
6. „Ez utoljára másfél éve volt rajtam a Dezső szilveszteri buliján”
Mondj le azokról a holmikról, amiket már legalább egy éve nem használtál. Miért jó neked, hogy akárhányszor ránézel arra a méregdrága és amúgy ízléstelen sálra (tudom, két éve még nagyon divatosnak tűnt), lelkiismeret-furdalásod támad, mert egyszer sem tudtad rávenni magad, hogy emberek előtt jelenj meg benne? Ugyanez érvényes a porosodó teniszütőre, a francia nyelvkönyvekre és a tésztagépre is.
7. BMW-s kulcstartó, „Adihas” póló és társaik
Biztosan nagyon gazdagnak látszol a hármas metrón a kínai piacon szerzett Louis Vuitton táskáddal, és valószínűleg a barátaid is hihetetlenül okosnak tartanak a két szekrényre való (sohasem olvasott) filozófiai témájú könyveid miatt, de tényleg ez az, amit magadról akarsz mutatni a világnak? Dehogy! Ennél te sokkal értékesebb vagy.
8. Szükséges vs. vágyott
Tegyél különbséget azok között a dolgok között, amikre vágysz, és azok között, amikre szükséged van. Velem is sokszor előfordul, hogy úgy indulok neki egy vásárlásnak, hogy csak egy farmernadrágra lenne szükségem, de ahogy elmegyek az üzletek mellett, esetleg be is merészkedem, elvonják a figyelmemet az eredeti célomtól a hatalmas és színes, leárazásokat hirdető táblák és a gyönyörű, új ruhák. (Ezért vásárolok többnyire online.) Légy erős, és összpontosíts arra, amire szükséged van. Tényleg kell az a gyanús minőségű télikabát csak azért, mert a negyvenfokos melegben féláron juthatsz hozzá?
9. Digitális emlékek
Digitalizáld, amit csak lehet. Legyen szó levelekről, fényképekről, esetleg az egyetemistává cseperedett gyerek kiskori ákombákomjairól, ha nem tudsz tőlük megválni, viszont dobozokba zsúfolva tornyosulnak a lakásod egy félreeső sarkában, amit különben egyéb módon is ki tudnál használni, digitalizáld őket, így annak a veszélye se áll fönn, hogy eltűnnek, eláznak vagy más módon hagy rajtuk nyomot az idő vasfoga. Esetleg barátkoztál már egy e-book-olvasó gondolatával? (Mennyi, mennyi könyv egyetlen kis készüléken!)
10. „Nekem ilyenem is van?”
„Nicsak! Ezt a szandált hét éve vettem egy adriai nyaraláson, és nini, itt vannak mellette a kagylók, amiket gyűjtöttem és a pici delfinszobor, amit ajándékba kaptam az anyukámtól/életem szerelmétől/legkedvesebb gyerekemtől/egy rejtélyes és vonzó idegentől.” Ha az elmúlt hét évben (vagy akár egyben) eszedbe sem jutott, hogy ilyen tárgyak vannak a birtokodban, tehát nem hiányoztak, nagy eséllyel azután sem fognak, hogy megválsz tőlük. És ez minden elfeledett tárgyra vonatkozik. Szóval hajrá!
