Az eredetileg a Himalája lejtőin és főként Ázsiában termő növény ma már az egész világon elterjedt, köszönhetően az említett pozitív tulajdonságainak. Főként hegyvidékeken, sziklákon, illetve tengerparti, ártéri övezetekben fordul elő. A növény maga egy sűrű bozótból álló, 3-5 méter magasra (esetenként még nagyobbra) megnövő tövises cserje, melynek pikkelyes levelei ezüstösek vagy rozsdabarnák.
Csodanövény, de nem adja könnyen a bogyóját
Gyógyászati célokra elsősorban a növény vékony héjú, narancssárgás bogyótermését használják fel, olykor a leveleket és a magot is. Feldolgozva likőr, zselé, lekvár, ital, tea, őrlemény formájában kapható a piacon, de különböző bőrápoló krémekbe is előszeretettel dolgozzák bele – ezeknek aztán alaposan elkérik az árát, nem véletlenül.
A homoktövis termesztése nehéz és körülményes, hiszen a bogyók a növény sűrű bozótjában bújnak meg a szúrós, tövises ágakon, amikhez nem könnyű hozzáférni. Egyes cégek azt csinálják, hogy levágják a bozótot, a cserjéket hidegben tárolják, majd a fagyott bogyókat lerázzák az ágakról. Ez azonban hibás módszer, ugyanis mind a fagyasztás, mind a rázás károsítja a termést, aminek így jelentősen csökken a tápanyagtartalma.
A bogyókat tehát hagyományos módon, kézzel kell leszedni, ez viszont időigényes feladat és sok ember aprólékos, körültekintő és óvatos munkáját igényli. Ha a cserje károsodik, akkor a következő évben már nem fog újra termést hozni. Ez pedig alaposan megnöveli a termesztési-előállítási költségeket.
Megéri azonban a fáradság és a költekezés, hiszen a homoktövist nem véletlenül nevezik csodanövénynek. Egészségre gyakorolt hatásai vitathatatlanok, szinte nincs olyan gond és baj, amire ne jelentene valamilyen módon segítséget.
