A szójaszósz az egyik legrégebbi ételízesítő, ami állítólag már a Zhou-dinasztia óta ismert. A család regnálása a Kr. e. 11. századtól Kr. e. 256-ig tartott, vagyis mondhatjuk, hogy a szójaszósz évezredek óta van használatban. A 150-ből származó Siming (Nevek magyarázata) című szótár már biztosan tesz utalást egy fekete, szójababból készült szószról, amiről azóta már azt is tudjuk, hogy szójababpasztából készül, amit két lépcsőben erjesztenek. Először penészgomba spóráival oltják be a főzött gabonát (sokszor nem csak szója van benne), majd hagyják, hogy a spórák kicsírázzanak, aztán sós vízben fermentálják tovább.
Hozzávalók 2 személyre
- 45 deka hátszín
- 2 teáskanál liszt
- 2 teáskanál mogyoróolaj
- 25 deka zöldbab
- 5 deka bambuszrügy (elhagyható)
- 1 marék kesudió
- 1 fej vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 3 evőkanál szójaszósz
- 2 evőkanál száraz fehérbor
- 2 deci húsalaplé
- 2 evőkanál víz
- 2 evőkanál olaj
- ízlés szerint só és bors
Elkészítés:
Keverj össze a páchoz két evőkanál szójaszószt és a mogyoróolajat, majd rakd bele a vékony csíkokra vágott húsokat. A húsfalatokat tedd félre legalább fél órára, addig jöhet a fogás többi része. Vágd a zöldbabokat keresztben ketté, forrósítsd fel az olajat egy serpenyőben, dobd bele a zöldségeket, a zúzott fokhagymát, a kockára vágott hagymát és a kesudiót. Két-három percig kevergesd, majd add hozzá a húst és a pácot is. Ezek után még jöhet öt perc kevergetés.
Közben egy tálban keverd össze a maradék szójaszószt, a bort és a húslevesalapot. A lisztet egy kis vízben keverd csomómentesre, tedd a mártásba, és öntsd a serpenyőbe azt is. Forrald fel, közepes lángon főzd addig, amíg a hús megpuhul. A legvégén, ha még szükséges, ízesítsd sóval és borssal.
