Vajon a Jedi Rend nevelési módszerei mennyire voltak károsak? Mi okozta Anakin Skywalker sötét végzetét? Vannak szülők, akik kiválasztottnak nevelik a gyerekeiket? Lehetséges-e az, hogy az Erő Sötét Oldala hatalmasabb, mint a Világos, illetve mit jelent az egyensúly? Többek között ezekre a kérdésekre is kereste a választ az Ectopolis.hu kerekasztal-beszélgetésén Lázár Gergely pszichológus és a Brandon Hackett álnéven alkotó Markovics Botond sci-fi-író.
Miután éveken keresztül együtt lélegeztünk George Lucas különleges világával, felnőve biztosan számtalan kérdés merül fel bennünk. Ez sosem baj: az, hogy a Star Warsról két és fél órán át lehet egy kerekasztal-beszélgetésen diskurálni, csak az érdemeit bizonyítja.
Baljós gyerekkor
Mindenki ismeri az idén már húszéves Baljós árnyak történetét: Anakin Skywalkernek nem volt apja, édesanyja egyedül nevelte fel a Tatuin sivatagában. Amikor Qui-Gon Jinn rátalál, egyből felismeri a benne szunnyadó hatalmas Erőt, így elviszi a Jedi Tanács elé, hogy szemügyre vegyék a már túlkorosnak számító leendő növendéket.
Lázár Gergely szerint Anakin felfedezése fontos pontja a filmnek, hiszen a különleges tehetséget mindig fel kell ismerni és gondozni kell. Kérdés, hogyan hat mindez a gyerek Anakinra, illetve megfelelően bánnak-e vele. A kiválasztott státusz másik összetevője a hőssé válás. Hősnek viszont nem lehet születni, hőssé válni kell, említi Lázár Philip Zimbardo szociálpszichológus kijelentését. Anakin feladatot kap: egyensúlyt kell hoznia az Erőbe,
mert ő a kiválasztott.
Nem úgy hangzik ez inkább, mint egy elvárás?
A beszélgetésen felmerült a kérdés: miért nem a felnőtt jedik hoznak egyensúlyt az Erőbe? Ez úgy hangzik, mint amikor a szülő azt mondja a gyereknek: ’ha mi már nem is, de te még sokra viheted’. Vajon hány szülő készít elő tökéletesen megtervezett, ’kiválasztott’ életutat a gyerekének, megfosztva ezzel az élet adta lehetőségektől? És vajon hány gyerek ’bukik el’, viselve a kudarcot és a csalódást, mint ahogy Anakin Skywalker tette?
Természetesen tudjuk, a filmben a prófécia arról regél, hogy lesz majd valaki, aki meghozza az egyensúlyt. De hogy lesz valakiből kiválasztott? Nem lehetséges az, hogy bárki lehet kiválasztott, ha bizonyos emberek azzá teszik? Ha igen, lehet-e valakit kiválasztottá tenni?
Ugyanis ha továbbmegyünk a történetben, látjuk, hogy Anakin nem vágyik különösebben erre a különleges státuszra – legalábbis nem úgy, ahogy azt számára elrendelik. Rabszolgaként nőtt fel anyjával a Tatuinon, mindig szolgája volt valakinek. A felszabadulása viszont – amikor a bölcs apafigura, Qui-Gon elviszi a Jedi Tanács elé – hosszú távon mégsem jelent neki teljes szabadságot, hiszen egy olyan rendnek tesz esküt, amely a lehető legszigorúbban korlátozza.
Ásó, kapa meg egy fénykard
Elnyomásból elnyomásba kerül így a kis Skywalker, akit azután, hogy elszakítják anyjától – az egyetlen embertől, akit igazán szeretett −, belekényszerítik egy rendkívül szigorú szabályrendszerbe, egy teljesen új és idegen világba, és amikor beleszeret Padméba, az érzelmeit el kell titkolnia, sőt fojtania. Az pedig, hogy Anakinnak – aki egyébként egész életében arra vágyott, hogy Jedi-lovag és pilóta lehessen, aki meglátogatja a galaxis összes csillagát – ehhez a minden lépésében előre kiformált életúthoz kell alkalmazkodnia, azt eredményezi, hogy mihelyst Padmé közelébe kerül, kész megszegni a jediesküjét. Meginog.
Persze feltehetnénk a kérdést, hogy mi az egyensúly? Bár az előzménytrilógia − a Baljós árnyak, A klónok támadása és A Sith-ek bosszúja – több sebből vérzik, mégis jól mutatja a jedik szűklátókörűségét és demagógiáját. Hiszen a bölcs öregek – Yoda és Windu mester – teljesen érthetetlen módon azt sugallják, hogy az egyensúlyt Anakin a jedik végső győzelmével hozza meg.
Miközben az inkább jelentene egyensúlyt, hogy a fiatal padawan szerelmes lesz Padméba annak ellenére, hogy a szigorú jedik növendéke: ez lenne az egyensúly a kötelesség és a vágy között. És bár a jedik kiirtása kudarcot és vereséget jelent, mégis a kiválasztott azzal, hogy elfogadta a Sötét Oldal delejes csábítását, a jók többsége pedig elhullott, egyensúlyt hozott az Erőbe: két Sith és két Jedi maradt – Palpatine és az ifjú Vader Nagyúr, valamint Obi-Wan Kenobi és Yoda, akik száműzetésbe kerültek.
Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy az elvárások és a küldetés nagysága, valamint az ifjú Jedi népszerűsége egyértelmű messiáskomplexust idézett elő Anakin Skywalkernél. Ebből és az örökké tartó elnyomásból adódik össze Anakin hatalomhoz való viszonya, ami messze nem a jedi útja.
Jung szerint
azzá válsz, ami ellen a legjobban küzdesz.
Anakin esete alátámasztja ezt, mert bár egyre erősebb és érettebb emberré fejlődik, elkerülhetetlenül sodródik afelé, hogy a Sith Rend Nagyura legyen. Mindehhez hozzátartozik egy feltételezhető borderline személyiségzavar, amely az ifjú Jedi-lovagot jellemzi: végletekben gondolkodik, és folyamatosan érzelmi hullámvasúton száguld.
Egyszer dicsőíti a Jedi Rendet, máskor elítéli. Egyszer testvérének nevezi Obi-Want, pár jelenettel később pedig már vérben forgó szemmel ordítja, hogy gyűlöli. Egyszer megbízik Padméban, máskor megvádolja, hogy viszonya van Obi-Wannal, és fojtogatni kezdi. „A folyamatos sodródásban szinte elveszíti a kapcsolatát a realitással” – véli Lázár Gergely, amit persze a bekövetkezett katasztrófa után, eltorzult, nehezen lélegző Vaderként már lát. A világ számára fekete és fehér, átmenet nélküli: a második részben óriási dühben irtja ki a buckalakókat anyja halála után, majd sírva vallja meg, hogy mindezt nem kellett volna. Pár pillanattal később viszont már hatalomittas tekintettel arról beszél, hogy egyszer ő lesz a leghatalmasabb Jedi. Folyamatos ambivalencia jellemzi őt magát és a kapcsolatait is. Később ugyanezt a folyamatos vívódást érzi meg benne fia, Luke is.
Az árnyékban rejlik az egyensúly lehetősége
„Az Erő Sötét Oldala olyan képességek birtokába juttat, amelyeket egyesek természetellenesnek vélnek” – fedi fel a titkot Palpatine az ifjú Skywalkernek. Jung klasszikus árnyékelmélete is felbukkan a sorozatban, amely tulajdonképpen azt mondja ki, hogy a látható személyiségen túl mindenkinek van egy árnyékszemélyisége, ami bármit magában foglalhat, ami a fényen kívül esik. Ezek leginkább negatív érzések, gondolatok, motivációk, de ugyanígy lehetnek pozitív dolgok is, főleg azoknál, akik alacsony önértékeléssel, szorongással, tévhitekkel élnek együtt. Mindezek leginkább látomásokban, álmokban kerülnek elő.
A sötétben nyugvó jellemed – Jung A nyugati és keleti vallások lélektanáról című könyve szerint – mindig veled van.
Mindenki hordoz egy árnyékot, és minél kevésbé jelentkezik az egyén tudatos életében, annál sötétebb és sűrűbb.
Ha ez váratlanul felszínre kerül, akkor történik az, hogy a hűséges férj és családapa hirtelen fejest ugrik a prostitúcióba – említi a klasszikus példát Lázár Gergely. A veszélyes gondolatok időnként felbukkannak, te pedig meglepődsz, hogy erkölcsös ember létedre ez hogyan lehetséges. Így kezdesz találkozni az árnyékoddal – de ez nem feltétlenül rossz. A személyiség nem fekete és fehér: tele van átmenetekkel. A fejlődés pedig az a hosszú és nehéz út, amelynek során
megismered az árnyékodat, és megtanulod kezelni.
És ebben rejlik az egyensúly kérdése is, ami akkor érvényesül, ha megismered a tudatod minden zugát.
Mindezek alapján a jedik tanítása, miszerint a negatív gondolatoktól ódzkodni kell, hamis? A haragunk kárt tehet másokban, ugyanakkor motiválhat az igazságtalanság elleni harcra is. A fájdalom lehet depresszív, de ösztökélhet arra is, hogy keményebben küzdjünk. A szomorúság és magány vezethet totális elszigeteltséghez, de ugyanúgy jelenthet esélyt is arra, hogy átgondolva az életünket jobb döntéseket hozzunk. A múlt- és a jövőbeli események iránti aggódással és szorongással pedig jobban összpontosíthatunk a feladatainkra. Negatív érzéseink sokkal erősebb nyomot hagynak bennünk, így tudjuk ezeket hatékonyabban jó célra fordítani.
Vajon ha Anakint nem a szűk látókörű, végtelenül demagóg Jedi Rend neveli, lehetett volna egészséges felnőtt, aki megtanulja kezelni a dühét és a félelmeit? Ha van lehetősége megismerni a valódi egyensúlyt, engedett volna Palpatine befolyásának?
Az egyensúly képtelen létezni csak a napos oldalon, ezt fedezi fel Luke a nyolcadik epizódban, amikor felfedi Rey előtt az Erő mibenlétét. Az utolsó Jedik legjobb jelenetében az idős Jedi-mester egyszerűen mutatja meg az Erő természetét. Reynek koncentrálnia kell, majd Luke megkérdi: „Mondd el, mit látsz?” A fiatal lány, átadva magát a pillanatnak, azt mondja: „Életet… halált és pusztulást, ami új életet teremt… meleget… hideget… békét… erőszakot…”. Luke ekkor teszi fel a kérdést: „És mindezek között?”. Rey pedig már érzi, hogy mit is jelent az Erő:
Egyensúlyt.
