Már megszokhattuk, hogy a H&M tervezői kollaborációiért mindig embertelen sor áll, de ez a mostani túltett mindenen: na jó, a Versacéért többen tolongtak, de ott legalább nem egyszerre engedték rá a siserehadat a ruhákra. Alexander Wang nagyfeliratos cuccaiért leginkább fiatal, feketébe öltözött férfiak és nők küzdöttek, akik a 9-órás nyitás előtt nyugodtan álldogáltak a Vörösmarty téren kígyózó sorban. Hogy miért? A sorban elsőként állók azt mondták, náluk már hagyomány, hogy a H&M kollaborációk kedvéért szabadnapot vesznek ki és már hajnalban az üzlet elé állnak, most a kiegészítőkért verekszenek majd meg. Ők 5-re értek a bolt elé, még a biztonsági őrök előtt.
"Nincs idő nézegetni, hogy milyen az anyaga, csak meg kell ragadni azonnal!" – oktatta barátnőjét egy lány kicsit hátrébb és ez körülbelül mindent elmond arról a tömegpszichózisról, ami nyitásig eluralkodott a tömegen. Még hátrébb azt mondták, azt veszik meg, ami jut, de egyébként pulcsikért jöttek. Úgy éreztük, nem lenne ildomos feltenni a kérdést, hogy ha pulóverért jöttek, akkor miért adnak majd súlyos tízezreket akár valami másért is, ez az ő dolguk.
Angliában még ennél is nagyobb az érdeklődés a kollekció iránt, ott negyedóránként limitált számú embert engednek be a boltba és mindenki csak egy darabot vehet egyféle ruhából vagy kiegészítőből, a H&M ezzel küzd az eBay-es aranyásók ellen, akik kifejezetten azért tolonganak, hogy később nagy haszonnal túladjanak a ruhákon. Ahol lehet neten rendelni a H&M-ből, ott menetrendszerint lefagyott a rendszer ismét, mint minden évben. Egyszerűen nem lehet kiszolgálni azt a tömeget, ami ráharap ezekre az kollaborációkra, olyan nagy és olyan sokat akar.
Mintha az életük múlna rajta
A Vörösmarty téri üzletben nem volt semmilyen korlátozás, és valószínűleg nem is számítottak több száz érdeklődőre, mert nem volt sorszámosztás és végre a bulis hangulatú nyitást sem erőltették, azaz az eladóknak nem kellett vidáman táncolniuk, amikor az első szerencsések berontottak az üzletbe.
A berontás amúgy talán nem is jó szó, az ostrom találóbb: a bolt 9-kor nyitotta ki kapuit, 9:02-kor már nem volt szinte SEMMI az állványokon. Az első vásárlók 9:05-kor már távoztak a kasszától teli szatyrokkal. Próbálni, nézelődni biztos nem volt idejük. Az emberek mániás tekintettel lökdösődtek (egy nő még fotósunkat is megrángatta, annyira dübörgött benne az adrenalin), és úgy pakoltak be többszázezer forintnyi H&M ruhát a zsákjaikba, mintha ingyen adnák. Kritika nélkül szórták a pénzt. Pedig aki elment próbálni, gyakran meggondolta magát: egy kifejezetten vékony nő például arra panaszkodott, hogy a 36-os melltartót a fején se bírta átrángatni, annyira merev az anyaga. Nem baj, azonnal gazdára talált, de hogy hányszor fogja felvenni tulajdonosa, azt a jóisten se tudja.
Az ideges tolongás körülbelül fél órán át nem csitult, sokan a próbafülkében hagyott ruhákra pályáztak, vagy inkább ráfanyalodtak a 15 ezer forintos, ronda, fekete férfi strandpapucsokra, mintha kötelező lenne valamit venni. Mi tartottunk egy kis szünetet, az eszetlen lökdösődést és toporgást pont fél óra alatt lehet megunni. Fél 11-kor mentünk vissza a H&M-be, akkor már csak egy állványon árválkodott pár Wang cucc, körülötte nők és férfiak dongtak, mint méhek a virág körül – addigra a reggel 9-kor szinte egész alsó szintet betöltő kollekcióból tényleg majdnem mindent felvásároltak.
Ha késődélután vetődik a H&M felé, valószínűleg ennyi nyoma sem lesz a reggeli harcnak, a szorgos eladók már mostanra visszarendezték a boltot, hogy ne teljesen lefosztott üres polcok jöjjenek szembe a vásárlókkal. Szóval ha nem volt ott reggel, akkor már mindenről lemaradt, sajnáljuk. Majd jövőre. De akkor vegyen ki szabadnapot és készítsen be sacc per kábé 200 ezer forintot!
