A zserbónak egyetlen szabálya van: sokat kell belőle csinálni. Hogy miért? Mert annyira finom, hogy nagy valószínűséggel még a karácsonyi ebéd előtt elfogy, bármekkora adagban is készíti. Ami még mellette szól, hogy nem macerás elkészíteni, viszont simán kamuzhatja azt, hogy az, mert úgy néz ki!
Az se rémisszen el senkit, hogy élesztős a tészta, egyszerűen nem lehet elbénázni ezt a receptet!
Most megosztom önökkel nagymamám isteni zserbó receptjét, amit tényleg bárki megcsinálhat különösebb „sütigyakorlat” nélkül. A hozzávalókból egy körülbelül 40x50 centiméteres zserbó lesz, igaz, csak három réteges.
Amire szükség lesz a tésztához
- 1 kg liszt (Én félfogós lisztet szoktam használni, de ezt kevés helyen lehet kapni, szóval jó az egyszerű búzaliszt is.)
- 50 dkg vaj vagy 25-30 dkg kókuszzsír (attól függ mennyire áll össze a tészta)
- 4 tojás sárgája
- 5 dkg porcukor
- 4 dkg friss élesztő vagy 2 csomag szárított
- 2 kis dobozos tejföl
- egy csipet só
Egy mély keverőtálban gyúrja össze a hozzávalókat. Érdemes a liszttel kezdeni, majd jöhet a tojás, tejföl, élesztő (ezt csak bele kell morzsolni), porcukor és a végén a vaj/kókuszzsír. Így biztosan nem lesz túl zsíros a tészta, mert pontosan érezni fogja, hogy mennyit vesz fel a tészta. Amikor jól összegyúrta az alapot, fedje le egy konyharuhával a tálat és tegye a fűtőtestre egy órára pihenni. Ez alatt az idő alatt pakoljon el, olvasson, vagy csináljon bármit.
Amikor letelt az egy óra, vegye elő a konyhai mérleget és mérjen ki három hasonló súlyú gombócot a tésztából. Ha mázlija van eddigre megkelt a tészta, ilyenkor nagyon könnyű és lukacsos. Ha mégsem, vagy hagyja még egy kicsit a fűtőtesten és várjon hátha megkel - vagy készítse el újra a tésztát - egy új csomag élesztővel. Utóbbi szívás, de szerencsére ez nagyon ritkán fordul elő!
De térjünk vissza a gombócokhoz: nyújtsa ki az egyiket jó vékonyra, tekerje fel a sodrófára és szépen hajtsa bele a tepsibe. Apropó, a tepsibe nem árt sütőpapírt tenni, vagy jól kizsírozni és kilisztezni.
Jöhet a töltelék
- Két-három üveg baracklekvár (a legjobb a házi, de ha nincs, érdemes olyat keresni, amire rá van írva, hogy sütésre is alkalmas, hogy a zselésítő ne másszon ki a sütiből)
- 50 dkg darált dió
- 30-35 dkg porcukorral
Mielőtt belefogna a kenegetésbe, indítsa be a sütőt 180 fokon. Aztán, ha szépen elsimította a tészta széleit a tepsiben, kenje meg jó vastagon sárgabaracklekvárral, és szórja meg dióval. Ezután nyújtsa ki a második gombócot, fektesse az elsőre, és megint kenje meg lekvárral, és szórja be dióval. És végül jöhet az utolsó harmadik gombóc a tetejére. Ezt nyújthatja egy kicsit nagyobbra az előzőeknél, így szépen be fogja fedni az egész sütit. A tetejét jó sűrűn szurkálja meg egy villával, hogy sütés közben ne repedjen meg a tészta.
Süsse aranybarnára
Tegye be a művet a sütőbe, vegye lejjebb a sütőt 160 fokra, és 30-40 perc alatt süsse aranybarnára a süteményt. Nyugodtan kinyithatja közben a sütő ajtaját ha kíváncsi, nem fog összeesni ettől a tészta.
Az utolsó simítás
Készítse el a csokoládémázt az alábbi összetevőkből.
- 4-6 evőkanál Holland kakaópor
- Ízlés szerinti - kb ugyanannyi - porcukor
- 5 dkg vaj/2 evőkanál kókuszzsír
- 10-15 ek víz
A kakaóport, a cukrot és 10 ek vizet keverjen el, ekkor még morzsás. Kezdje el összefőzni, a meleg hatására olvasni kezd, mire felforr, sűrű és síma lesz. Plusz víz csak akkor kell bele, ha nem oldódik fel teljesen. Ha sima, keverje bele a vajat, és máris kenje meg vele a süteményt. Ideális esetben a tepsi döntésével egyenletesen eloszlatható a máz. Ha ezzel megvan, az egészet tegye a teraszra/hűtőbe. Amikor megdermedt a krém, már eheti is, de jót tesz neki, ha egy kicsit áll.
Kellemes Ünnepeket és jó étvágyat a sütihez!
