A shitake magyarul: japán fagomba, latinul: Lentinula edodes. Állítólag kiemelkedően egészséges, már-már gyógynövény, de bizonyítottan nem gyógyszer. A szintén gyógyhatású, iszonyatosan büdös macskagyökérrel szemben van egy behozhatatlan előnye: finom. Sőt, már-már hús, ami nem hülyeség, mert hát növénynek nem növény... ugyanez áll a vargányára is, de arról később, külön. A macskagyökér idegnyugtató hatását ráadásul kiválóan ki lehet váltani napi minimum 5 kilométeres futással. Tapasztalatból mondom, a macskagyökérfüggést futással kezeltem, Xanax-ra szokás helyett. Megérte.
Sajnos frissen elég ritkán kapni, ezért szárítottat szoktam venni az Ázsiában, a Nagycsarnok alagsorában. Ezt vízbe kell áztatni egy fél órára és kész is a gomba.
A shitake és a vargánya közös felhasználására a bűvösszakácson találtam egy izgalmas receptet, a profi gasztroblogra oly jellemző frusztráló részletekkel (a fokhagymát tíz másodpercre forró vízbe mártom, vagy például felöntöm 1,25 dl... ilyenkor felhorgad bennem a vadon nőtt, tanulatlan vaddisznócska, aki nem érti miért kéne ilyesmit és ilyen pontosan csinálnia, meg akarja tudni, és csinálná is, de ahhoz már türelmetlen, tehát igazából a bűvösszakács erősen bevilágítja egy súlyos jellemhibámat, amiért, amúgy, hálás vagyok nekik és dolgozom rajta erősen), de attól még egyszer rá fogok ugrani, addig is a primitív alapgyakorlatot ismételgetem a shitakéval
Csipegetősnek tálalom szusi mellé. A beáztatott gombát felcsíkozom, kevés vajon pirított karamellen átsütöm, felengedem egy kis szójaszósszal és pár percig főzöm.
A gyömbéresen-köményesen eltett céklás szusi egy hirtelen ötlet volt, de életképes kompozíciónak bizonyult és jól néz ki.
Ez pedig egy aranyos történet vaddisznócskáról:
Vaddisznócska beleesik egy verembe, de szerencsére arra jár Nyuszika és meglátja:
-Szia, Vaddisznócska, várjál, hozok segítséget és kihúzunk innen.
-NEM VÁROK!!!!
