Egy barátom mesélt két ismerősének tragikus haláláról. Éppen az észak-walesi Snowdonia területén túráztak, amikor szinte a semmiből hatalmas vihar kerekedett, és beléjük csapott egy villám. Aztán amikor nemrég vadkempingezni mentem a hegyekbe, és éjszaka igen erős széllökések tépázták a sátramat, felmerült bennem a kérdés, hogy mégis mi a fenét csinálnék, ha hirtelen hatalmas vihar kerekedne, és nem lenne ott, húszméteres körzetben egy kis menedékhely.
Magyarországon május és augusztus között a leggyakoribb a villámlás. 1:500 000 annak az esélye, hogy valakit villámcsapás ér, mely súlyos személyi sérüléssel, illetve többségében halállal végződik.
Akkor még nem voltam biztos a helyes válaszban, de azóta már van egy olyanom, hogy SAS túlélési zsebkönyv – tele hasznos stratégiákkal és praktikus tanácsokkal, pont az ilyen húzós helyzetekre. Ebből tanultam többek között azt is, hogy a villámlás magasan fekvő területeken, illetve akkor különösen veszélyes, ha az adott területen mi vagyunk a legmagasabb dolog.
Villámlással kísért vihar során tartsunk kellő távolságot a hegycsúcsoktól, a magas fáktól és a magányos szikláktól! Menjünk mélyen fekvő, sima területre, és feküdjünk szorosan a földre!
Szigetelés!
Ha nem tudsz elmenekülni a magas dolgok közeléből, ülj valamilyen szigetelést biztosító anyagra, mint például egy köteg száraz mászókötél. Ne ülj rá semmire, ami nedves! Fontos még, hogy hajtsd le a fejed, húzd be minden végtagodat, és ne érintsd a kezeddel a nedves földet, mert az akár a villámlás vezetője is lehet. Ha nincs semmi, ami szigetelhetne a földtől, akkor feküdj a talajra minél szorosabban.
Maradj alacsonyan!
Néha onnan tudhatjuk, hogy a villámcsapás nemsokára bekövetkezik, hogy a bőrünkön csípést tapasztalunk, és úgy érezzük, a hajunk az égnek áll. Ilyenkor azonnal a földre kell vetnünk magunkat úgy, hogy a térdünkre érkezzünk, a kezünk pedig legyen a földön. Ha villámcsapás ér minket, elképzelhető, hogy a töltés a legegyszerűbb útvonalat választja, és a karunkon keresztül, a törzsünket kihagyva jut a földbe, ami esetleg megment minket a szívbénulástól és a fulladástól. A jelszó tehát: gyorsan feküdj szorosan a földre!
A másik ökölszabály, hogy villámláskor ne fogjunk semmilyen fémtárgyat a kezünkben, és óvakodjunk a fémből készült építményektől, kerítésektől is. A felszerelésünket azonban ne dobjuk el feltétlenül, ha azzal örökre elveszítenénk mindet (például hegymászás közben).
Fontos tudni, hogy nagy fémtárgyak közelsége akkor is veszélyes lehet, ha nem érünk hozzájuk, hiszen a felhevült levegő okozta lökéshullámok a villámlás becsapódáskor károsíthatják a tüdőnket.
Menedék
A villámlással kísért vihar elől legjobb menedék egy olyan barlang, amelybe legalább egy méterre be tudunk húzódni, és minden oldalon legalább egy méteres távolságot tudunk tartani a falaktól. A hegyek között azonban kockázatos barlang szájába vagy kiálló szikla alá húzódni, mivel a villám átüthet a réseken. A sziklák kisebb nyílásai gyakran repedések végződései, amelyek vízelvezető járatok is egyben, vagyis automatikusan vezetik a villámlást.
Kerüld a vizet is!
Ha éppen fürdőzöl, akkor mielőbb pucolj ki a vízből, mert fokozott az áramütés veszélye, hiszen a víz nagyon vonzza és jól vezeti az elektromosságot. A személyi sérülések és a baleset megelőzése érdekében a fürdőzésre és sportolásra alkalmas élővizeken fényjelzéssel működő viharjelzők vannak telepítve. Figyeld a jelzésüket, és ne várd meg az utolsó pillanatot, hagyd el a vizet, és időben keress biztonságos fedezéket!
Ha álló- vagy folyóvízen csónakban vagy partról horgászol, fektesd le azonnal a horgászbotokat, csukd őket össze, és helyezd a csónak aljába (földre), ugyanis a karbonszálas horgászbotok a nyílt vízen villámhárítóként működnek. Még a vihar kitörése előtt igyekezz a partra, fedett helyre!
Ha pedig éppen nincs hova menekülnöd, viszont az autód a közelben van, akkor ülj be a kocsiba. A gépjármű fém váza úgynevezett Faraday-kalitkát (árnyékolást) képez, így ha bele is vág a villám a járműbe, az nem jut be az utastérbe.
